Egy különleges tündér reggele: a hiányzó napernyő
Volt egyszer egy aprócska, ragyogó szárnyú tündér, akit Liliának hívtak. Lilia minden reggel frissen ébredt a harmatos fűszálak között, és első dolga az volt, hogy kinézett a virágpajzsán át a felkelő napra. Ezen a reggelen azonban valami furcsaság történt: a tündér nem találta a kedvenc napernyőjét, amit minden nap magával vitt, hogy megvédje a nap sugaraitól.
– Hová tűnhetett a napernyőm? – csodálkozott Lilia, miközben a hangja csendesen vibrált a levegőben. – Nélküle nem tudok rendesen játszani a réten!
A tündér kis szíve elnehezült, de elhatározta, hogy nem hagyja, hogy ez a különleges nap bánatban teljen. Elindult hát, hogy megkeresse a napernyőt, és közben barátaira is számított.
Az erdőlakók tanácsai: hol lehet a napernyő?
Először a huncut mókushoz, Manóhoz fordult, aki épp egy makkot faragott magának hegedűvé.
– Manó, láttad valahol a napernyőmet? – kérdezte reménykedve.
A mókus gondolkodott egy kicsit, majd így szólt:
– Nem láttam, de ha én lennék egy napernyő, biztosan elbújnék egy nagy fa árnyéka alá! Nézd meg a tölgyek alatt!
Lilia megköszönte a tanácsot és tovább repdesett. Útközben találkozott Csillaggal, a kíváncsi kis rigólánnyal.
– Tündérkém, én a tó partján láttam valami színeset! – mondta a madárka. – Lehet, hogy az a te napernyőd?
A tündér gyorsan megölelte Csillagot, és már szaladt is a tó felé, miközben egyre izgatottabb lett.
Kaland az árnyékban: találkozások és kihívások
A tó partján valóban hevert valami színes, de csak egy üres virágkehely volt. Lilia kissé csalódottan huppant le mellé, ám ekkor egy apró, szőrös pók lépett elő egy levél alól.
– Miért vagy ilyen szomorú, tündérke? – kérdezte barátságosan.
– Elvesztettem a napernyőmet, és mindenhol csak nyomokat találok, de őt magát nem – sóhajtott Lilia.
A pók elgondolkodott, majd így szólt:
– Ha valami elveszik, az néha csak elbújik, nehogy megtalálják. Nézz körül olyan helyen, ahol még nem kerestél!
Lilia hálásan megköszönte a tanácsot és továbbindult. Útközben át kellett kelnie egy kicsi patakon, ahol egy csigabiga kérte a segítségét, mert nem bírt felmászni egy meredek fűszálra.
A tündér segített neki, és a csiga cserébe mesélt egy titkos helyről az orgonabokrok alatt, ahol mindenféle elveszett holmi előkerülhet.
A napernyő nyomában: meglepő felfedezések
Az orgonabokrok sűrű árnyékában Lilia végre valami ismerőset pillantott meg: egy kis színes csíkot, ami a bokor alól kandikált ki. Közelebb hajolt, és láss csodát! Ott hevert a napernyője, de nem volt egyedül: alatta öt kis egérke hűsölt vidáman, mert aznap nagyon erősen sütött a nap.
Az egerek összebújva néztek Lilára. Az egyik bátran előlépett, és így szólt:
– Ne haragudj, Lilia! Nagyon fázósak vagyunk a napon, és láttuk, hogy a napernyőd elhagyatva hevert. Csak kölcsönvettük, amíg pihentünk!
Lilia mosolygott, és leült melléjük.
– Nem haragszom, hiszen tudom, milyen jólesik az árnyékban pihenni. De kérlek, legközelebb szóljatok nekem, és szívesen kölcsönadom!
Az egerek megígérték, hogy ezentúl mindig kérnek, és meghívták Liliát egy közös uzsonnára.
Hazatérés és új barátságok a napernyő alatt
Lilia nagy örömmel vitte haza a napernyőjét, de már nem csak a sajátjának érezte. Rájött, hogy az árnyékból és a játékból még szebb lesz az élet, ha megoszthatja másokkal.
Aznap este, amikor leszállt az alkonyat, a tündér új barátai – a mókus, a rigó, a csiga és az egérkék – mind ott ültek a napernyő alatt, és együtt meséltek, nevettek. Lilia megtanulta, hogy segítőkészséggel, kedvességgel és szeretettel minden nap gyönyörű lehet még akkor is, ha néha valami elveszik útközben.
Így hát, aki napernyőt keres, barátokat is találhat. S a közös árnyékban születnek a legszebb mesék.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
