Volt egyszer, messze, túl az Óperenciás-tengeren, egy titkos, csillogó erdő mélyén egy egészen különleges unikornis. Úgy hívták, hogy Lili, és neki nem volt párja a világon. Amikor Lili megszületett, az egész erdő fénybe borult, a virágok hajlongtak, a madarak dallal köszöntötték, és a fák lombjai lágyan susogtak: „Üdvözlünk, Lili, varázsos unikornis!”
Lili kicsi volt még, de a szemei ragyogtak, tele voltak kíváncsisággal és szeretettel. Anyukája gyakran mesélt neki arról, hogy minden unikornis szíve mélyén lakik valami varázslatos erő, ami csak arra vár, hogy egyszer felfedezzék.
„Tudod, Lili,” mondta egyszer Anyuka, „az igazi varázslat benned van, de a legkülönlegesebb unikornisok találnak egy kis csillagport is az útjuk során, ami segít, hogy jóságot és szeretetet árasszanak a világban.”
Lili nagyon szerette volna megtalálni ezt a csillagport. Minden nap hosszú sétákat tett az erdőben, barátságosan köszöntött minden bogarat, pillangót és mókust. Egyik este, amikor a Nap már lebukott a domb mögött, Lili a fák között táncolt. Egyszer csak valami különlegeset vett észre. Az erdő szélén, egy kis tisztáson apró fénypontok táncoltak a levegőben.
„Micsoda lehet ez?” gondolta Lili, és óvatosan közelebb lépett. A fénypontok egyre fényesebbek lettek, és amikor Lili elérte őket, finoman hullani kezdtek rá, mint a legpuhább hópehely.
„Ez bizony csillagpor!” suttogta egy kis manó, aki a fűben ült. „Nagyon szerencsés vagy, Lili, csak a tiszta szívű unikornisokra hullik le!”
Lili csodálkozva nézett a manóra, aztán halkan megszólalt: „És mire jó a csillagpor?”
A manó mosolygott: „A csillagpor segít, hogy minden jó szándékod, kedvességed és szereteted messzire ragyogjon az erdőben.”
Attól a naptól fogva Lili gyakran játszott a csillagporral. Amikor valaki szomorú volt az erdőben, Lili odalépett hozzá, és egy kis csillagport szórt köré. A cinege, akinek eltört a szárnya, hamarabb gyógyult, a nyuszi, aki elvesztette a répáját, megtalálta az útját haza, a mókusok pedig megbékéltek egymással.
Egy nap Lili az erdő szélén egy síró kis rókát talált. „Mi baj, kicsi róka?” kérdezte kedvesen.
„Elvesztettem az anyukámat,” hüppögte a róka.
Lili megsimogatta, és egy csipetnyi csillagport szórt rá. „Ne félj, együtt megkeressük!”
Elindultak keresni, és útközben Lili minden bokor mögé benézett, hívogatta a róka anyukáját. Mindeközben a csillagpor fényesen világított, mintha vezette volna a sötétben az útjukat. Végül egy nagy fa mögött megtalálták a róka mamáját is, aki nagyon aggódott, de most boldogan ölelte át kicsi fiát.
A hír, hogy Lilinek csillagpor jutott, hamar elterjedt az erdőben. Mindenki szerette volna kipróbálni a csodálatos por erejét. Egyik nap a szarka, aki folyton csintalankodott, megkérdezte:
„Lili, adsz nekem is egy kis csillagport? Olyan szeretnék én is segíteni!”
Lili elmosolyodott: „Segíteni nem csak csillagporral lehet. Ha jót teszel, ha kedves vagy és megosztod másokkal, amid van, a te szíved is ragyogni fog, mint a csillagpor.”
A szarka ettől kezdve megosztotta az ennivalóját, segített a barátainak, és hamarosan észrevette, hogy egyre több barátja lett, ők pedig szeretettel vették körül.
Lili így tanulta meg, hogy a varázslat nem csak a csillagporban rejlik, hanem mindannyiunk szívében. Ha szeretettel és jósággal fordulunk egymáshoz, a világ is fényesebb lesz.
Azóta, ha este sétálsz az erdőben, és pici fényeket látsz táncolni a levegőben, talán Lili játszik éppen a csillagporral, és segít mindenkinek, aki egy kis kedvességre vágyik.
Így volt, igaz is volt, tán mese is volt, hiszen egy ilyen csodás történetben mindenki szíve ragyoghat egy kicsit.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
