A mezei nyúl és a sündisznó két kedves, mégis nagyon különböző lakója a magyar mezőknek és erdőszéleknek. A mezei nyúl gyors, hosszú lábú, puha bundájú állat, akinek nagy fülei mindig figyelnek. A sündisznó viszont apró, gömbölyded testű, hátán tüskés bundát visel, és lassan, óvatosan közlekedik.
A nyúl gyakran szalad a mezőn, fürgén ugrál a fű között, míg a sündisznó inkább rejtőzködik az avarban, bokrok alatt. A nyúl szereti a napsütést, a tágas tereket, míg a sündisznó az éjszaka csendjét kedveli, ilyenkor indul portyára.
Egy napsütéses tavaszi napon a mezei nyúl, akit Nyuszinak hívtak, épp egy réten ugrált, amikor különös neszt hallott a bokrok alól. Közelebb ment, s látta, hogy egy apró, tüskés kis jószág igyekszik kicsomagolni egy lepottyant almát.
– Jó napot, Sünike! – szólt barátságosan Nyuszi.
– Jó napot, Nyuszi! – válaszolt a sündisznó, miközben ügyesen leszedte a földről az almát. – Szeretnél egy kis falatot?
Nyuszi megköszönte, de inkább a friss fűből csipegetett. Így kezdődött kettejük barátsága, melyből sokat tanultak egymástól.
A mezei nyúl és a sündisznó élőhelye ugyan találkozik a mezők szélén, mégis mást kedvelnek. Nyuszi a tágas mezőket szereti, ahol gyorsan futhat, és messzire ellát. Sünike inkább a bokrok, fák alatti védett részeken alszik nappal, s csak estére merészkedik elő. Mindketten figyelnek a környezetük hangjaira, de másképp: a nyúl füle hallgat messzire, a sündisznó orra szagol messzire.
Táplálkozásuk is eltér. A nyúl főként növényevő, szereti a zsenge füvet, lóherét, és néha a zöldségeket is megkóstolja a kertekben. A sündisznó mindenevő: elfogyasztja a lehullott gyümölcsöt, bogyót, de szívesen csemegézik rovarokat, gilisztát, sőt csigákat is. Néha Nyuszi figyelte, ahogy Sünike éjjel aprócska orrával túrja a földet egy-egy finom falat után.
Egy este azonban furcsa zaj zavarta meg őket. A mezőn egy róka settenkedett, kíváncsi szemekkel figyelte a környéket. Nyuszi ijedtében gyorsan elbújt a magas fűben, Sünike pedig azonnal összegömbölyödött, és tüskéi közé húzta fejét.
– Jaj, most mi lesz? – suttogta Sünike.
– Ne félj, ha mozdulatlan maradunk, talán elmegy – bátorította Nyuszi.
A róka közelebb ólálkodott, de mivel nem látott mozgást, és a tüskés sündisznót sem akarta megkóstolni, hamarosan továbbállt.
– Nagyon bátor voltál, Sünike! – mondta Nyuszi.
– Te is ügyes voltál, Nyuszi! – felelte a sündisznó.
Ezután gyakran segítették egymást. Ha veszély közeledett, Nyuszi figyelmeztette Sünikét, Sünike pedig megtanította Nyuszinak, hogyan lehet csendben maradni és elrejtőzni.
Ha valaki szeretne a kertjében segíteni a nyulaknak és sündisznóknak, érdemes hagyni egy kis sarkot, ahol nem nyírja le a füvet teljesen rövidre. A bokrok, avar és egy-egy farakás jó búvóhely a sündisznónak. A gyümölcshulladékot is hagyhatjuk néha a földön, de soha ne adjunk nekik tejet vagy sós ételeket. A nyúl örül a friss fűnek és a csendnek, ezért ne zavarjuk meg, ha a kertünkben tűnik fel.
Nyuszi és Sünike megtanulták, hogy mindenki más valamiben, de együtt könnyebb az élet. Sose nevessünk ki senkit, ha mást szeret, vagy másképp néz ki! A barátság, a gondoskodás és egymás segítése a legnagyobb értékek az erdőben – és a szívekben is.
Így volt, igaz volt, ez egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
