Egy különleges álom: a kiskutya vágyai
Volt egyszer egy szép, zöld, falu szélén álló udvar, ahol sok állat élt együtt szeretetben. Az udvarban lakott egy apró, barna kiskutya, akit Bundásnak hívtak. Bundás mindig vidáman csóválta a farkát, szeretett játszani, ugrándozni, és mindenkivel barátságos volt. Ám volt egy különös álma: mindig is szerette volna megtudni, milyen lehet lovacskának lenni.
Egy este, mikor a nap már a dombok mögé bújt, Bundás anyukája mellé kuporodott és így szólt:
– Anyu, szerinted lehetek egyszer lovacska?
Anyukája elmosolyodott, és megsimogatta Bundás fejét.
– Kisfiam, bármi lehetsz, amiről álmodsz. De ne felejtsd el, hogy a legfontosabb, hogy önmagad légy!
Bundás a puha fészekben arról álmodott, hogy nagy, erős lábai vannak, sörénye lobog a szélben, és úgy fut, mint a szél.
Első találkozás a lovakkal az udvaron
Másnap reggel Bundás kíváncsian szaladgált az udvaron, amikor meghallotta a nagy patadobogást. Megállt, és álmélkodva nézte a két gyönyörű lovat, akik az udvar végében legeltek. Az egyikük hófehér volt, a másik barna, s mindketten hosszú, selymes sörénnyel büszkélkedtek.
Bundás bátortalanul közelebb merészkedett, és szólt:
– Sziasztok lovacskák, én Bundás vagyok! Ugye, milyen jó lehet lovacskának lenni?
A barna ló, akit Csillagnak hívtak, barátságosan válaszolt:
– Szia, Bundás! Igen, nagyon jó! Sokat futunk, legelünk, és néha a gazdánk hátára ül, hogy együtt fedezzük fel a mezőt.
A fehér ló, Lili, kíváncsian nézett Bundásra:
– Te is szeretnél ló lenni?
– Igen! – lelkesedett Bundás. – Szeretnék nagyot futni, sörénnyel lobogni, és erős lenni, mint ti!
Hogyan próbál lovacskává válni a kiskutya?
Bundás elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy lovacskává váljon. Először is, nagyon magasra próbált állni, hogy magasabb legyen, mint a többi kiskutya. Egy kicsit viccesen nézett ki, mikor két lábra ágaskodott, de hamar visszaesett, és nagyokat nevetett magán.
Majd összegyűjtött néhány hosszú füvet, és a fejére rakta, hogy az legyen a sörénye. Elballagott a tóhoz, belenézett a víz tükörébe, és elképzelte, hogy valódi ló néz vissza rá.
Később megpróbált úgy futni az udvaron, ahogy a lovak. Patákat ugyan nem tudott növeszteni, de egyre gyorsabb lett, és egyre ügyesebben ugrált át a bokrokon.
Az udvar többi állata nevetve nézte Bundás próbálkozásait. A kacsák még tapsoltak is a szárnyaikkal, amikor Bundás átugrott egy kisebb gödröt.
Barátság szövődik kutya és ló között
A lovak észrevették, hogy Bundás mennyire igyekszik, és meghívták, hogy játszanak együtt. Lili így szólt:
– Bundás, játszunk fogócskát! Látni akarjuk, milyen gyors vagy!
Bundás boldogan csatlakozott. Futottak, kergetőztek, és sokat nevettek együtt. Csillag egyszer csak megszólalt:
– Tudod, Bundás, nagyon bátran próbálkozol, de nem kell lóvá válnod ahhoz, hogy különleges légy. Mi így szeretünk, kiskutyaként is!
Bundás elmosolyodott, és azt mondta:
– Én is szeretlek titeket! De olyan jó együtt játszani, mintha tényleg ló lennék!
Attól a naptól kezdve Bundás minden nap játszhatott a lovakkal, és rájött, nem kell lóvá változnia ahhoz, hogy szeressék vagy hogy ő is boldog legyen.
Mit tanulhatunk a kiskutya példájából?
Bundás története azt mutatja meg nekünk, hogy álmodni mindig jó, és próbálkozni is szabad. De a legfontosabb, hogy elfogadjuk önmagunkat, és másokat is olyannak szeressünk, amilyenek. Barátság, szeretet és kedvesség az, ami igazán fontos, hiszen ezekkel lehetünk boldogok, akár kiskutyák, akár lovak vagyunk.
Így volt, mese volt, talán igaz sem volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
