Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska, de nagyon fontos érme, a két forintos. Magyarországon élt, a régi időkben, amikor még minden gyermek zsebében csörgött néhány apró fémpénz, s a boltok polcai mögött kedves nénikék és bácsikák mosolyogtak rájuk. A két forintos nem volt sem túl nagy, sem túl kicsi, pont akkora, hogy egy kisgyermek is könnyedén elbírja a markában, s hogy egy édes cukorka vagy friss zsemle árát ki lehessen belőle fizetni.
Réges-régen, amikor a magyar forint megszületett, még nem volt két forintos. Sok-sok év telt el, míg az emberek rájöttek, hogy jó lenne egy ilyen érme, amely két forintot ér. Így született meg a két forintos, s azonnal népszerű lett kicsik és nagyok körében egyaránt.
A két forintos érme kialakítása és megjelenése
A két forintos nem volt akárhogy öltöztetve. Díszes kabátját magyar alkotók tervezték, s egyik oldalán a híres magyar címer, míg a másikon egy büszke madár, a fecske csücsült, tollait rendezgetve, mindig készen a repülésre. Sokan szerették ezt a madarat, mert azt mondták, ahol fecske van, ott tavasz is lesz, s a remény soha nem száll tova.
A két forintos barátságos, kerekded formájával belopta magát mindenki szívébe. Sokan gyűjtötték, gyerekek és gyűjtők egyaránt, mert olyan szép volt, hogy egy egész kis csoda lakott benne.
A mindennapi életben betöltött szerepe
A két forintos mindennap ott volt az emberek zsebében. Segített a piacon, a boltban, a buszon. Volt egyszer egy kislány, Panka, aki egy reggel éppen két forintot talált a játszótéren. Felvette, és hazaszaladt vele.
– Nézd, mama, találtam egy két forintost! – kiáltotta boldogan.
– Az bizony érték, Panka! – mosolygott rá az anyukája. – Tegyük el, s majd veszünk rajta valami finomságot.
Így történt, hogy Panka és az anyukája útra keltek, s a közeli péknél vettek egy ropogós kiflit. A két forintosnak új otthona lett, de útja ezzel nem ért véget. Tovább vándorolt, egyik kézből a másikba, mindig örömet hozva.
A két forintos nemcsak a vásárlásban segített, de gyakran volt a játékok része is. Gyerekek gurították versenyeken, vagy elrejtették a homokozóban, hogy másnap újra megtalálják.
Milyen okok vezettek a két forintos kivonásához?
Ám egyszer csak változni kezdtek az idők. Az árak nőttek, s az emberek egyre ritkábban használták a két forintost. Egy napon a híres érme is meghallotta a suttogást:
– Mi lesz velem, ha már nem leszek fontos? – kérdezte szomorúan a fecske a pénz hátán.
– Ne félj, két forintos, emlékezni fognak rád! – válaszolta neki egy öreg százforintos.
A magyar emberek végül úgy döntöttek, hogy a két forintosnak ideje nyugalomba vonulni. Már nem számolták vele a boltokban, s a gyerekek sem csengettek vele a zsebükben. Eljött az idő, hogy a két forintos a múlt kincseivé váljon.
A két forintos helye a numizmatikában és emlékezetünkben
Bár a két forintos eltűnt a mindennapokból, az emberek szívében tovább él. Numizmatikusok, vagyis érmegyűjtők, óvatosan tisztítgatják, gyűjteményeikben helyet keresnek neki. Az idősebbek mesélnek a gyerekeknek a két forintos kalandjairól, a régi sétákról a piacra, amikor minden apró érme számított.
A két forintos így lett emlék, egy darabka a múltból, amely arra tanít: minden kis dolog fontos lehet az életünkben, ha szeretettel tekintünk rá.
Ez volt hát a két forintos meséje. Szerették őt, mert örömöt, jóságot és közös emlékeket hozott az emberek életébe.
Így volt, mert így mesélik, így nem volt, mert ma már nincsen két forintos a pénztárcánkban, de szívünkben ott él a kedves kis érme. Ez volt egy igaz mese a szeretetről, az emlékekről és arról, hogy a legkisebb dolgok is értékessé válhatnak, ha jószívvel gondolunk rájuk.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
