Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró, havas falucska a nagy hegyek lábánál. Ebben a faluban, minden évben, amikor közeledett a karácsony, az emberek izgatottan készülődtek, hogy feldíszítsék a karácsonyfáikat. És nem akármilyen díszek kerültek a fákra, hanem színes, csillogó üveggömbök, melyeknek titokzatos történetük volt.
Egy sötét téli estén, amikor a hópelyhek puhán hullottak a háztetőkre, kis Zsófi édesanyjával együtt díszítette a karácsonyfát. Zsófi kíváncsian nézegette a dobozban sorakozó üveggömböket, és halkan megkérdezte:
– Anyu, honnan jöttek ezek a szép gömbök?
Az anyukája elmosolyodott, és leült Zsófi mellé a puha szőnyegre.
– Tudod, nagyon régen ezek a gömbök még nem is léteztek – mesélte. – Réges-régen, amikor még nem voltak boltok, az emberek almát, diót és mézeskalácsot akasztottak a fára. Egy ügyes üvegfúvó, akit Kristófnak hívtak, egyszer csak eszébe jutott, hogy készíthetne színes üveggömböket, amik csillognak a fényben, mint a jégkristályok.
– És sikerült neki? – kérdezte Zsófi nagy szemekkel.
– Igen, sok-sok gyakorlás és néhány elpattant üveggömb után végül készített egy gyönyörű, piros gömböt. Az egész falu ámulva nézte, és mindenki ilyet akart. Így kezdődött az üveggömbök története, és ezért díszítjük ma is ezekkel a fákat – mondta az anyukája, miközben egy régi, arany színű gömböt akasztott az ágak közé.
Zsófi elgondolkodott.
– Anyu, hogyan készülnek ezek a gömbök?
Az anyukája elővette a díszes dobozból egy régi képeslapot, amin üvegfúvók dolgoztak.
– Látod, Zsófi, a szorgalmas mesterek forró üveget vesznek a hosszú pálcájuk végére, és óvatosan fújják, amíg gömbölyű alakja nem lesz. Ezután színes festékkel vagy csillámporral díszítik, és sokszor arannyal vagy ezüsttel borítják be a gömböket. Mindegyik gömb egyedi, hiszen a mesterek kezével készülnek – magyarázta szeretettel.
– Akkor minden gömb különleges – mosolygott Zsófi, és óvatosan megérintett egy kék üveggömböt.
– Így igaz. Mindegyik egyedi, mint a hópelyhek – mondta anyukája.
Amikor a fa már szinte teljesen feldíszítve állt, Zsófi észrevette, hogy a legtöbb dísz üveggömb volt.
– Miért pont ezekből van a legtöbb a fán?
– Azért, mert Magyarországon is nagyon szeretik ezeket, főleg a régi családoknál. Régen minden ünnepen elővették a nagy dobozt, és együtt díszítették fel a fát a fényes gömbökkel – felelte anyukája. – Minden gömb egy-egy emléket őriz, együtt örülünk és szeretjük egymást, miközben felkerülnek a fára.
Zsófi boldogan bólogatott.
Aztán, ahogy csendesen figyelték a csillogó üveggömböket, Zsófi észrevette, hogy néhány dísz egészen különleges színű volt: halvány rózsaszín, tengerzöld, csillogó lila.
– Ezek újfajta gömbök, ugye? – kérdezte.
– Igen – nevetett anyukája –, ma már annyi szín és forma létezik! Vannak csíkosak, pöttyösek, sőt, még mesefigurásak is. Minden évben új díszek jelennek meg, de a régi, klasszikus gömbök még mindig a legkedvesebbek.
– Olyan jó érzés együtt díszíteni a fát – mondta Zsófi.
Anyukája megsimogatta a fejét.
– Tudod, Zsófi, az üveggömbök nemcsak szépek, de vigyázni is kell rájuk. Ha vége az ünnepnek, puha papírba kell őket csomagolni, és dobozban kell tartani, hogy jövőre is egészben elővehessük őket.
– Ígérem, nagyon óvatos leszek! – mondta Zsófi büszkén.
Csendben ültek a karácsonyfa alatt, és nézték, ahogy a színes üveggömbök visszaverik a gyertyák fényét. Zsófi szívét melegség töltötte el, és úgy érezte, hogy ez a karácsony is olyan varázslatos lesz, mint a mesékben.
Így esett, hogy Zsófi megtanulta, az üveggömbök nemcsak a karácsonyfára valók, hanem szeretetet, emlékeket és boldogságot is őriznek. Vigyázni kell rájuk, ahogy egymásra is vigyáznunk kell.
Így volt, úgy volt, igaz is volt, talán nem is volt – ez bizony csak egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
