A fekete kisasszony legendája egy messziről jött, régi időkből származó történet, amelyet a nagyszüleink, dédszüleink is gyakran meséltek a hosszú téli esték során. Az emberek azt mondták, hogy a fekete kisasszony valaha egy elvarázsolt várban élt az erdő mélyén, ahol az árnyékok suttogva táncoltak a fák között, s a hold fénye ezüstösen csillant a lombok között. Senki sem tudta biztosan, honnan jött, vagy miért volt mindig feketében, de mindenki érezte a történet igazságát: hogy a fekete kisasszony szíve tele volt jósággal és szeretettel.
A történet főbb szereplői között természetesen ott volt maga a fekete kisasszony, akit Emíliának hívtak. Emília nem volt egyedül a nagy, öreg várban; vele élt egy kis fehér egér, Piri, aki mindig a vállán ült, és halk cincogással mesélt neki vicces történeteket.
A vár körül élt még egy kicsi vándormadár, Zsófi, aki minden reggel elrepült a közeli faluba, hogy híreket hozzon Emíliának. Emília szerette hallgatni Zsófi vidám csicsergését, Piri pedig mindig nevetett a madár színes történetein.
Egy napon azonban furcsa dolog történt. A falu gyerekei, akik sosem merészkedtek a vár közelébe, azt hallották a felnőttektől, hogy ott él a „fekete kisasszony”, aki biztosan varázsló vagy boszorkány, mert fekete ruhát visel, s ritkán mutatkozik a faluban. A gyerekek félni kezdtek tőle, s elhatározták, hogy egyszer titokban meglátogatják.
„Nem félsz, Pisti?” kérdezte Janka, a legbátrabb kislány, miközben a bokrok mögé bújtak.
„Dehogy félek! Majd én beszélek a fekete kisasszonnyal,” felelte Pisti, de szíve mélyén ő is izgult.
Amikor a gyerekek beosontak a vár kertjébe, meglepődve látták, hogy a fekete kisasszony nem is gonosz, hanem épp virágokat ültet, és a kis egérrel beszélget.
„Sziasztok, gyerekek,” köszönt rájuk Emília kedvesen, mintha mindig is várta volna őket.
A gyerekek először megszeppenve álltak, de Piri, a kis fehér egér, vidáman integetett nekik, és máris oldódott a hangulat.
„Nézzétek, milyen szép virágokat ültettem,” mondta Emília, „de sajnos egyedül vagyok, s nincs, aki segítsen.”
Erre a gyerekek mind odasiettek, s együtt kezdtek virágot ültetni, gereblyézni, locsolni. Közben Emília elmesélte, hogy azért visel feketét, mert az volt édesanyja kedvenc színe, és így mindig emlékszik rá.
Janka bátorságot vett, és így szólt: „Azt hittük, boszorkány vagy, de te igazából nagyon kedves vagy!”
Emília elmosolyodott. „Sosem ítéljetek meg senkit csak azért, mert más, vagy mert furcsának tűnik. A valódi jóság a szívben lakik.”
Attól a naptól kezdve a gyerekek gyakran látogatták Emíliát. Segítettek a kertben, hallgatták a meséit, sőt, néha elvitték neki a falu híreit is, amit Zsófi a madár is mindig örömmel hallgatott.
A fekete kisasszony legendája idővel elterjedt a faluban, de már nem félelemmel beszéltek róla, hanem szeretettel. Az emberek rájöttek, hogy néha azokban, akik másnak látszanak, rejlik a legtöbb szeretet és segítőkészség.
A magyar kultúrában a fekete kisasszony alakja több mesében is feltűnik. Mindig egy kicsit titokzatos, kicsit szomorú, de mindig melegszívű. Egyesek szerint a fekete szín a gyász vagy a magány jele, mások szerint a titkok és a varázslat színe. De minden mesében benne van az a tanítás, hogy a jóság mindenkinél ott rejlik.
Néha pletykák keringenek róla, hogy egykor bűvös ereje volt, vagy hogy csak éjszaka jár a faluban. Ezek a félreértések azonban mindig eltűnnek, amikor valaki megismeri Emíliát, és látja, mennyi szeretetet ad önzetlenül mindenkinek.
A fekete kisasszony történetének hatása a mai napig érződik. Sok kisgyerek azóta is emlékszik rá, hogy nem szabad előítélettel lenni senkivel, hanem meg kell ismerni, és mindenkinél keresni kell a jót. Így hát, ha egyszer fekete ruhát viselő hölgyet láttok, gondoljatok Emíliára, a fekete kisasszonyra, aki megtanította a gyerekeket szeretni, segíteni és elfogadni egymást.
Így volt, igaz is volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
