Egy varázslatos téli éjszaka kezdete
Egyszer réges-régen, amikor a fák ágait vastag hótakaró borította, és apró jégcsapok csillogtak a hold fényében, történt, hogy a messzi északon egy különleges rénszarvas élt az erdő mélyén. Őt mindenki csak Kedvesnek hívta, mert szíve tele volt jósággal és szeretettel. Kedves mindig segített a többi állatnak, akár egy elesett mókust kellett felsegíteni, akár a fázós madarakat melegíteni.
Egyik este, amikor a szél halkan dúdolt az ágak között, Kedves észrevett valami furcsát az erdő szélén. Egy kisfiú állt ott, piros kabátban, sapkája a füléig húzva, és nagy, kíváncsi szemekkel nézett körül. A rénszarvas óvatosan közelebb lépett hozzá.
A rénszarvas találkozása a magányos fiúval
– Szia! – szólalt meg Kedves barátságosan. – Mit keresel ilyen késő este az erdőben egyedül?
A kisfiú ijedten nézett fel, de a rénszarvas kedves hangja megnyugtatta.
– Elvesztem – mondta csendesen. – A szüleimmel sétáltunk, de valahogy lemaradtam.
Kedves lehajtotta fejét, hogy egészen a fiú szemébe nézhessen.
– Ne félj, segítek hazatalálni! Én jól ismerem ezt az erdőt. Hogy hívnak?
– Marci vagyok – válaszolta a fiú, és halvány mosoly jelent meg az arcán.
Barátság születik a hófödte erdőben
– Gyere, Marci, ülj fel a hátamra! – ajánlotta Kedves. – Így hamarabb megtaláljuk a családodat.
Marci egy kicsit habozott, ám a rénszarvas szemei barátságosan csillogtak, így felült a puha bundájára. Útközben Kedves mesélt neki az erdő lakóiról, a titkos ösvényekről, és arról, hogyan segít mindenkin, aki bajba jut.
– Te mindig ilyen segítőkész vagy? – kérdezte Marci kíváncsian.
– Igen – felelte Kedves. – A szeretet és a jóság visszatér hozzánk, ha másokon segítünk.
A fiú megsimogatta a rénszarvas nyakát, és hangosan nevetett, amikor egy hópehely a nózijára pottyant.
Próbák és kalandok a szeretet útján
Ahogy haladtak az erdőben, hirtelen furcsa hangokat hallottak. Egy apró mókus sírdogált az egyik fa tövében.
– Mi történt, Mókuska? – kérdezte Kedves.
– Lezuhantam az ágról, és nem tudom visszamászni! – panaszkodott a mókus.
– Ne aggódj! – mondta Marci, és óvatosan felemelte a kis állatkát. Kedves felnyújtotta fejét, Marci pedig óvatosan visszahelyezte a mókust az ágra.
A kis mókus hálásan integetett, és halkan azt suttogta: – Köszönöm, hogy segítettetek!
Tovább indultak, és rövidesen egy kis nyuszit találtak, aki az út közepén dideregve kuporgott.
– Jaj, elvesztettem az otthonomat! – pityergett a nyuszi.
– Mutasd csak, hol laktál? – kérdezte Marci, és együtt keresték meg a nyuszi odúját, amit az erős szél elfújt a hó alá.
Kedves az orrával túrta ki a havat, amíg meg nem találták a bejáratot. A nyuszi boldogan szaladt vissza a meleg odúba, és még egy sárgarépát is adott hálából.
A kedvesség ereje és a boldog befejezés
Hosszú út után végül kiértek az erdő szélére, ahol Marci szülei már kétségbeesetten keresték fiukat. Amikor meglátták, örömtől könnyes szemmel ölelték meg.
– Ó, Marci, annyira aggódtunk! – mondta az anyukája.
– Egy kedves barátom segített hazatalálni – mesélte lelkesen Marci, és megsimogatta Kedves rénszarvas bundáját.
A rénszarvas szerényen meghajolt.
– Igazán örülök, hogy segíthettem. De ne feledjétek, egy kis kedvesség bárkit boldoggá tehet!
Marci szülei is hálásan megsimogatták Kedvest, majd elbúcsúztak tőle. Az erdő mélyén a rénszarvas boldogan indult vissza a barátaihoz, és minden állat tudta, hogy Kedves mindig segít, ha szükség van rá.
Sokáig mesélték az erdő lakói a kedves rénszarvas történetét, és mindenki megtanulta: ha jószívűek vagyunk, a szeretet mindig visszatalál hozzánk.
Így volt, valóban így történt, vagy talán mégsem. Ez egy ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
