A karácsonyi varázsgyertya lángja már több generáció óta melegíti a szíveket a Télierdő vidám kis falujában. Minden évben, amikor beköszönt a december, a falu gyermekeinek szeme felcsillan, mert tudják, hamarosan elérkezik a várva várt nap: a Varázsgyertya Ünnepe.
Egyszer, nagyon régen, mikor hófehér palást borította az utcákat, élt egy apró házikóban egy kislány, Lili. Lili mindig is hinni akart a csodákban, de abban az évben különösen vágyott valamire, ami melegséget és szeretetet visz mindenkihez – hiszen a faluból sokan elszomorodtak, mert a karácsonyfa elmaradt, s a hó is csak csendben hullott az ablak elé.
Lili nagymamája, Borbála néni, titokzatos mosollyal ült a kandalló mellett. Egyik este, mikor Lili bekuckózott mellé, így szólt hozzá:
– Tudod-e, drága unokám, miért ragyog a karácsonyi varázsgyertya lángja a legszebben?
Lili megrázta a fejét, s kíváncsian várta a választ.
– Azért, mert különleges szeretetből készül. Minden egyes cseppjében benne van a családi összetartás, a barátság, és az, ahogyan segítünk másokon.
A varázsgyertya készítése valóságos ünnep volt a faluban. Minden család egy kicsit hozzáadott: valaki mézet csöpögtetett a viaszba, más illatos fenyőgyantát, ismét más a kedvenc karácsonyi dalát énekelte el közben. Így, mikorra elkészült a gyertya, mindenki szíve-lelke benne volt.
Egy héttel karácsony előtt Lili is segíthetett a készítésben. Nagymamája kezébe adott egy piciny gyertyát.
– Mondd ki, amit szeretnél, hogy benne legyen! – kérte Borbála néni.
Lili lehunyta a szemét. – Szeretném, ha mindenki boldog lenne, és senki sem lenne magányos karácsonykor.
Aznap este, amikor a varázsgyertya elkészült, az egész falu összegyűlt a téren. Kicsik és nagyok kézről kézre adták a gyertyát. Végül Lili kapta meg, hogy meggyújtsa.
A láng először kicsi volt, de hamarosan egyre fényesebben táncolt a hideg éjszakában. A fény felragyogott minden arcon, s mintha a hópelyhek is örömtáncot jártak volna körülötte.
Lili közelebb hajolt, s mintha egy halk hangot hallott volna a lángból:
– Ne félj adni a szeretetedet, mert minden jó szó, minden ölelés erősebbé teszi a fényt!
A gyerekek körbeállták a gyertyát, s együtt énekeltek. A zene szállt a csillagos ég felé, s mindenki szívében melegség költözött el.
Másnap reggel Lili az ablakhoz lépett, s meglátta, hogy a szomszéd Marci bácsi, aki mindig egyedül töltötte az ünnepet, most mosolyogva beszélget a többi felnőttel. Úgy tűnt, mintha a varázsgyertya lángja valóban összekötötte volna az embereket.
Nagymama megsimogatta Lili fejét. – Látod, kicsim, a szeretet lángja a legfontosabb karácsonykor. Az igazi csoda bennünk él, csak meg kell osztani egymással.
Azóta is minden évben elkészítik a különleges karácsonyi gyertyát. A családok együtt gyúrják a viaszt, s közben mesélik a régi történeteket. Amikor eljön a gyertyagyújtás ideje, mindenki figyel arra is, hogy biztonságban legyenek: a gyertyát mindig felnőtt gyújtja meg, távol a függönyöktől, s mielőtt elaludnának, eloltják a lángot.
A varázsgyertya lángja nemcsak fényt, hanem üzenetet is hordoz: legyünk kedvesek, osszuk meg a szeretetünket, és mindig figyeljünk egymásra. Így a karácsony igazi ünnep lehet minden házban.
Így volt, igaz volt, tán mese volt! A varázsgyertya lángja most is ragyog, bárhol, ahol szeretik egymást az emberek. És ki tudja? Talán egyszer te is részt veszel a Télierdő karácsonyi varázsgyertyájának elkészítésében!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
