A varázslatos erdő, ahol az unikornis él
Volt egyszer, nem is olyan régen, egy varázslatos erdő, ahol minden fa, minden fűszál suttogott és mesélt. Ebben az erdőben élt egy hófehér, csillogó sörényű unikornis, akit Csillámnak hívtak. Csillám nem volt olyan, mint a többiek. Mindig segített az apró bogaraknak, gondoskodott a beteg virágokról, és kedves szavakkal örvendeztette meg a madarakat is.
Az erdő lakói nagyon szerették őt, mert mindig volt egy mosolya, egy jó ötlete, vagy egy vidám története, amivel felvidította a barátait. Csillám azonban gyakran érezte magát egy kicsit egyedül, mert különleges volt, és néha nem találta meg azt, akivel igazán beszélgethetett volna a csillagokról vagy az álmairól.
Egy különös álom: angyalszárnyak suhanása
Egyik este Csillám különösen fáradt volt. Hosszú napja után lefeküdt a puha fűágyára, és hamarosan álomba szenderült. Ebben az álomban egy gyönyörű fény jelent meg előtte, s ahogy közelebb repült, Csillám meglátta, hogy a fény egy angyalból árad.
Az angyalnak aranyszínű haja, ragyogó szeme és óriási, fehér szárnyai voltak, amik úgy suhogtak, mint a legpuhább szellő. Az angyal mosolygott, és csendesen szólt: – Ne félj, Csillám, azért jöttem, hogy megmutassam neked, milyen erő lakozik benned.
Csillám csodálkozva nézte a szárnyakat, majd halkan megszólalt: – Ki vagy te? És miért pont hozzám jöttél?
Az unikornis találkozása az álombeli angyallal
Az angyal letelepedett egy mohos kőre, és barátságosan intett Csillámnak. – Én vagyok a Remény Angyala – mondta halkan. – Azért jöttem, mert a te szíved tele van szeretettel, és ezt a szeretetet másoknak is megmutathatod.
Csillám közelebb lépett, és álmodozva kérdezte: – De hogyan mutathatnám meg, amikor néha félek, hogy egyedül vagyok?
Az angyal elmosolyodott és kinyitotta szárnyait, amelyek csillámló port hintettek a levegőbe. – Nem vagy egyedül, Csillám. Aki szeret, azt mindig körülveszi az angyalok fénye. Csak hinnünk kell benne, és bátornak lenni, hogy megosszuk ezt a szeretetet másokkal is.
Az angyal üzenete: remény és bátorság
– De mi van, ha valaki csúnyán szól hozzám, vagy kinevet? – kérdezte Csillám bátortalanul.
Az angyal gyengéden megsimogatta az unikornis orrát. – Az emberek és az állatok néha nem értik meg, mi lakozik benned. De ha kedves vagy, ha segítesz, ha kitartasz, az igazi szeretet visszatér hozzád. Ne félj adni, mert amit adsz, azzal szebbé teszed a világot.
Csillám ekkor bátran felemelte a fejét. – Megpróbálom, és soha nem adom fel a jóságot!
Az angyal mosolyogva bólintott. – Ezt akartam hallani. Most pedig ébredj, és éld meg az álmot a valóságban is.
Az álom hatása az unikornis életére
Reggel, amikor a nap sugara végigsimított az erdei tisztáson, Csillám boldogan pattant fel. Az álom emléke ott csillogott a szívében. Aznap még többet segített a bajba jutottakon: áthívta a félénk mókust a patakon, elfújta a beteg virág szirmáról a port, és a magányos őzikének dalolt altatót.
Az erdő lakói észrevették, hogy Csillám olyan, mint egy igazi angyal. Egyre többen keresték a társaságát, mert mellette mindenki bátrabbnak és boldogabbnak érezte magát. Csillám rájött, hogy az álombeli angyal hangja ott él az ő szívében is, és ha elhiszi, mindig segíthet másokon.
Így hát Csillám soha többé nem érezte magát egyedül, mert tudta: a szeretet és a jóság erősebb minden félelemnél.
Így volt, igaz is, mese is, talán nem is volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
