Maci reggele: amikor a párna életre kel
Egy napfényes reggelen Maci álmosan ébredt az erdő szélén álló kis házikójában. A kismadár csicsergett az ablakban, Maci pedig lustán nyújtózott, majd fejét a puha párnájába dugta. „Még egy kicsit alhatnék,” gondolta magában, és lehunyta a szemét.
Ám ebben a pillanatban különös dolog történt. Mintha a párnája mocorogni kezdett volna a feje alatt. Maci meglepetten felkapta a fejét, és a párnára nézett. Az halkan susogott és alig észrevehetően remegett, mintha titokban nevetne.
– Mi történik velem? – motyogta Maci álmosan. – Csak álmodom?
A pattogó párna első vidám ugrásai
De nem álmodott! A következő pillanatban a párna egy apró ugrást tett, aztán még egyet, és máris a takaró közepén pattogott, mintha rugók lennének benne. Maci meghökkenve nézte.
– Jaj, párna! Mit csinálsz? Soha nem láttam még ilyet! – kiáltotta.
A párna csak egyre magasabbra és magasabbra pattogott. Egyszer csak leesett az ágyról, végiggurult a padlón, majd felugrott a fotelba, onnan pedig a szőnyegre. Maci egy kicsit ijedt volt, de kíváncsi is. Óvatosan közelebb ment, és megpróbálta elkapni a párnát, de az huncutul kisiklott a mancsai közül.
– Gyere vissza, párnám! Nélküled nem tudok aludni! – kérlelte Maci.
A párna mintha érezte volna, hogy Maci aggódik, mert egy pillanatra megállt, és halkan suttogott valamit. Maci fülét hegyezte, de csak annyit hallott: „Gyerünk, játssz velem!”
Miért kezdett pattogni Maci párnája?
Maci nagyon szerette a párnáját, hiszen együtt álmodtak éjjelente. De most azon gondolkodott: vajon miért kezdett el hirtelen pattogni? Talán valami baj van vele? Vagy szomorú lenne?
Leült a padlóra, és megsimogatta a párnát. – Mi a baj, párnácskám? Elmesélnéd nekem?
A párna halkan susogott, majd pici hangján így szólt: – Maci, régóta veled vagyok, és minden éjjel együtt alszunk. De napközben mindig magányos vagyok, amikor te játszol vagy sétálsz. Szerettem volna én is veled játszani egy kicsit.
Maci elmosolyodott, és megsimogatta a párnát. – Jaj, hogy erre sosem gondoltam! Sajnálom, hogy egyedül hagytalak. Mostantól együtt fogunk játszani!
Maci próbálja megzabolázni a párnát
A párna boldogan pattogott egy nagyot, Maci pedig nevetett. Innentől kezdve együtt ugráltak a szőnyegen, gurultak a földön, és még a kanapéra is felmásztak. Maci kacagott, a párna pedig elégedetten zizzent minden ugrásnál.
De hamarosan Maci fáradni kezdett. Lehuppant a földre, lihegve mondta: – Ez nagyon mókás volt, párnácskám, de most már pihennünk kellene.
A párna azonban még mindig pattogni akart. Maci megsimogatta, és kedvesen így szólt: – Figyelj, akkor vagyunk igazán boldogok, ha együtt tudunk pihenni és játszani is. Ha mindig csak pattogsz, elfáradunk, és egyikünk sem lesz boldog.
A párna elgondolkodott, majd lelassult, és Maci mellé kuporodott. – Igazad van, Maci. Most már együtt pihenhetünk.
Tanulságok Maci kalandjából a pattogó párnával
Aznap este Maci és a párnája együtt aludtak el, mindketten boldogan és kipihenten. Maci megtanulta, hogy aki igazán szeret valakit, az figyel arra is, hogy a másik mire vágyik. A párna pedig rájött, hogy a játék és a pihenés együtt sokkal jobb, ha megosztjuk valakivel, akit szeretünk.
Így alakult hát Maci és a pattogó párna különös kalandja. Azóta Maci minden nap játszik egy kicsit a párnával, aztán együtt pihennek el a puha ágyikóban.
Így volt, úgy volt, talán igaz is volt, talán nem, de ilyen szép mese volt Maciról és a pattogó párnáról!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
