A különös béka és a tavirózsa történetének kezdete
Egyszer, réges-régen, egy békés erdei tó partján élt egy különös kis béka, akit Fricinek hívtak. Frici nem volt éppen olyan, mint a többi béka: hosszabb volt a lába, kicsit nagyobb a hasa, és mindig egy kicsit máshogyan brekegett, mint a többiek.
Frici minden nap a tóparton ugrált, mókázott, és csodálta a vízen ringatózó tavirózsákat. Naphosszat nézte, ahogy barátai vidáman ücsörögnek a széles, zöld leveleken, és boldogan napoznak. Frici is nagyon szeretett volna ráülni egy tavirózsára, de mindig történt valami furcsa dolog.
Miért nem fért el a béka a tavirózsán soha?
Egy nap Frici odaugrott az egyik legszebb tavirózsához, óvatosan felmászott rá, de a levél hirtelen kibillent, és Frici nagy csobbanással a vízbe pottyant.
– Hűha, ez bizony nedves lett! – kacagott Frici, miközben a víz alól kukucskált ki.
A többiek, Bíborka, a libegő szitakötő és Tádé, a teknős csodálkozva nézték.
– Frici, miért nem maradsz fent a leveleken? – kérdezte Bíborka.
– Nem tudom, mintha mindig túl nehéz vagyok, vagy a lábaim túl hosszúak – sóhajtott Frici.
Nap nap után próbálkozott, de vagy a levelek billentek fel, vagy Frici lába csúszott le, vagy éppen a hasa volt túl kerek ahhoz, hogy kényelmesen elférjen.
Az erdei állatok tanácsa: segítség a békának
Egyik este az erdei állatok összegyűltek egy nagy, sima kövön, hogy tanácskozzanak.
– Meg kell segítenünk Fricit! – jelentette ki Tádé.
– De hogyan? – kérdezte Bíborka, miközben szárnyát törölgette.
A kis mókus, Magda, ugrándozva szólt közbe:
– Mi lenne, ha összegyűjtenénk sok pici levelet, és egy nagy, erős ágyat fonunk Fricinek?
– Az jó ötlet! – rikkantotta Bíborka.
Másnap mindenki munkához látott. Magda hozott száraz ágakat, Tádé sodort vékony vízi növényeket, Bíborka pedig a legszebb tavirózsaleveleket válogatta össze. Együtt nevetve és dolgozva elkészítettek egy különleges, nagy levelet, ami elég tágas volt Fricinek.
A béka próbálkozásai és a kitartás ereje
Frici izgatottan pattant a tó szélére.
– Ó, ez gyönyörű! – ámult el, ahogy meglátta a nagy, zöld ágyikót.
Óvatosan felmászott rá, és először úgy tűnt, most végre sikerül. De ahogy leült, a levél egy picit megrogyott, Frici pedig elveszítette az egyensúlyát, és megint belecsobbant a vízbe.
– Jaj, már megint! – kiáltotta, de most már nevetve.
A barátai is vele együtt kacagtak, de senki sem gúnyolódott.
– Ne add fel, Frici! – bíztatta Magda.
Frici újra és újra próbálkozott, minden alkalommal egy kicsit ügyesebb lett. Egyszer csak rájött, hogy ha nem ugrik nagyot, hanem lassan, óvatosan mászik fel, akkor tovább marad a leveleken. De sosem tudott úgy elhelyezkedni, ahogy a többiek.
A végső megoldás: új barátság és elfogadás
Egy délután Frici a parton üldögélt, és a víztükörben nézegette magát.
– Lehet, hogy én más vagyok, és nekem nem a tavirózsa való – gondolkodott hangosan.
Ekkor odaugrott mellé egy új béka, Sári, aki most érkezett a tavi erdőbe.
– Szia! Olyan szép nagy lábaid vannak! Tanítanál ugrani? – kérdezte Sári.
Frici meglepődött, de örömmel vállalta.
– Persze, együtt biztosan messzire ugrunk!
Innentől Frici már nem szomorkodott a tavirózsák miatt. Inkább Sárival versenyzett a tó partján, és közben sok új barátot szerzett. Rájött, hogy mindenki más valamiben, és ez így jó.
És a barátai is megtanulták: nem baj, ha valaki nem fér el a tavirózsán. A fontos az, hogy elfogadjuk egymást, és mindenki megtalálja a saját helyét.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán mese volt. A szeretet és a barátság mindig utat talál a szívünkhöz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
