Egy különleges bocs: Ki az, aki mindig mosolyog?
Volt egyszer egy sűrű, zöld erdő mélyén egy kis barlang, ahol egy különleges bocs élt az anyukájával. Őt mindenki csak Mosolygós Bocsnak hívta, mert sohasem lehetett látni szomorúan vagy mérgesen. Akár esett az eső, akár sütött a nap, Mosolygós Bocs arcán mindig ott ragyogott a legszebb, legőszintébb mosoly.
Egy reggel, amikor a bocs felébredt, már a nap is kíváncsian nézett be a barlang ablakán, mintha csak azt kutatná, honnan jön ez a sok vidámság. – Jó reggelt, anyuci! – csilingelte a bocs, és boldogan szaladt oda hozzá. – Jó reggelt, kicsim! – válaszolta az anyukája, és megsimogatta a fejét. – Mitől tudsz te mindig ilyen jókedvű lenni? – kérdezte csodálkozva.
Mosolygásának titka: Mitől olyan vidám ez a bocs?
Mosolygós Bocs titka nem volt más, mint az, hogy mindig a jó dolgokra figyelt. Ha eleredt az eső, azt mondta: – De jó, legalább a virágok szomjúsága is elmúlik! Ha elesett, nevetett rajta, és azt mondta: – Most megtanultam, hogy holnap jobban kell figyelnem! Még a mogorva mókus bácsit is meg tudta nevettetni, amikor azt mondta neki: – A világ szebb, ha mosolygunk egymásra!
Egyik délután a bocs a réten játszott, amikor észrevette, hogy a kis nyuszi sír. – Mi baj, Nyuszi barátom? – kérdezte kedvesen. – Elveszítettem a répámat, és nem találom sehol – felelte a nyuszi könnyes szemmel. – Ne búsulj, majd együtt megkeressük! – mondta Mosolygós Bocs, és mosolyogva elindult segíteni.
A mosoly ereje az állatok között
Amíg keresgélték a répát, Mosolygós Bocs mindig biztató szavakat mondott. – Olyan jó, hogy veled kereshetem, biztosan megtaláljuk! – mondta. A nyuszi lassanként megnyugodott, és ő is elmosolyodott. Ekkor egy fa tövében megpillantották az elveszett répát.
– Megvan! – kiáltotta örömmel a nyuszi. – Köszönöm, hogy segítettél, Mosolygós Bocs! Nélküled biztosan nem találtam volna meg. – Nem csak a répád, a mosolyod is meglett – kacsintott rá a bocs.
Hamarosan minden állat tudta az erdőben, hogy Mosolygós Bocs mosolya varázslatos. Amikor a sünike belelépett egy tüskébe, Mosolygós Bocs megvigasztalta. Mikor a róka elvesztette a labdáját, Mosolygós Bocs segített megkeresni, és közben annyi vicces történetet mesélt, hogy a róka nevetett, míg a könnye is kicsordult.
Barátságok és kalandok a mosolygós bocs életében
Az állatok egyre többen keresték fel a kis bocsot, mert tudták, hogy vele minden gond gyorsabban megoldódik. Egy nap az egész erdő együtt játszott a réten. Mosolygós Bocs kitalálta, hogy játsszanak elbújócskát. Mindenki annyira jól érezte magát, hogy a mosoly szinte körbejárt az erdőben. Sokat nevettek, segítettek egymásnak, és senki sem érezte magát magányosnak.
Egyik este, amikor a nap már lebukott a fák mögött, Mosolygós Bocs anyukája megsimogatta a fejét. – Ma is sokaknak segítettél, kicsim. Tudod, hogy a mosolyod mennyit ér? – kérdezte. – A mosoly mindenkinek jókedvet ad, és ha segítünk egymásnak, még szebb lesz a világ – válaszolta boldogan a bocs.
Mit tanulhatunk a mindig mosolygó bocstól?
Azóta is, ha valaki rosszkedvű lett az erdőben, csak Mosolygós Bocsra gondolt, és máris könnyebb lett a szíve. Mert Mosolygós Bocs megtanította mindenkinek, hogy a mosoly és a jóság mindent jobbá tesz. Segíteni, megvigasztalni, bátorítani egymást – ez az igazi varázslat.
A gyerekek is megtanulhatják Mosolygós Bocs példájából, hogy érdemes jókedvűnek lenni, figyelni másokra, segíteni, és soha nem felejteni el mosolyogni. Mert a mosoly összeköt, barátságot teremt, és szebbé varázsolja a mindennapokat.
Így volt, igaz is volt, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
