Egyszer, nagyon régen, amikor a nap még aranyabb volt, mint most, és a fák is beszélgettek egymással, egy apró faluban élt egy különös boszorkány. Nem volt gonosz; sőt, mindenki úgy mondta, ő az, aki az esőt hozza, hogy a föld meg tudjon inni, és a virágok ki tudjanak nyílni. A neve csak suttogás volt a szélben: Viharfelhő Boszorkánya.

Az emberek nem ismerték jól. Ő mindig ott ült a falu szélén, a nagy, öreg tölgyfa alatt, és néha, ha felhők gyülekeztek, furcsa dalokat dúdolt, amit csak a madarak értettek. "A felhők asszonya" – mondták a gyerekek, amikor titokban a közelébe merészkedtek.

Az első találkozás a boszorkánnyal

Egy nyári délutánon két testvér, Anna és Marci, elhatározták, hogy meglátogatják a boszorkányt. Kíváncsiak voltak, tényleg tud-e vihart varázsolni, vagy csak a falusiak képzelik mindezt. Óvatosan lépkedtek közelebb a fához, amikor hirtelen megszólalt valaki:

– Ne féljetek, gyerekek! – szólalt meg egy kedves hang. – Tudom, hogy itt vagytok.

Anna meglepődött, de Marci bátrabb volt. – Mindig ilyen sötét felhők jönnek, amikor ön itt énekel – mondta. – Miért van ez?

A boszorkány rájuk mosolygott, és intett, hogy üljenek le mellé.

A viharfelhők titkos jelentései

– Tudjátok, minden felhőnek van titka – kezdte el mesélni a boszorkány. – A fehérek a békét hozzák, a szürkék álmosak, de a viharfelhők üzenetet hoznak az égről a földre. Amikor vihar lesz, az nem mindig rossz. Néha csak arra van szüksége a földnek, hogy felfrissüljön.

Marci felnézett az égre, ahol már gyülekeztek a felhők. – És mit üzennek most? – kérdezte kíváncsian.

– Hogy itt az idő egy kis kalandhoz – kacsintott a boszorkány.

A boszorkány hatalma az időjárás felett

A boszorkány felemelte a kezét, és halkan mormolt valamit. A szél hirtelen megélénkült, a fák susogni kezdtek, a felhők egyre sötétebbek lettek. Anna és Marci csodálattal nézték.

– Látjátok, az időjárást sosem lehet igazán irányítani – mondta a boszorkány. – Csak kérni lehet tőle, hogy kedves legyen hozzánk.

A falusiak félelmei és babonái

A faluban azonban nem mindenki örült a boszorkánynak. A felnőttek gyakran azt suttogták, hogy aki túl közel merészkedik hozzá, azt elviszi a vihar. Az öreg Péter bácsi azt mesélte, hogy egyszer, amikor megpróbálta meglopni a boszorkányt, egész héten csak zápor volt a háza fölött.

– A boszorkánnyal nem jó ujjat húzni – mondogatták.

Misztikus jelek a vihar előtt és közben

Anna és Marci viszont észrevették, hogy minden vihar előtt különös állatok bukkannak fel a falu szélén: egy róka, egy sas, vagy éppen egy szarvas. Mintha ezek az állatok is a boszorkány barátai lennének, ők is tudták, mikor jön az eső. Egy este, amikor a mennydörgés már a közelben volt, a boszorkány így szólt:

– Ha látod ezeket az állatokat a közeledben, tudod, hogy jó helyen jársz. Ők nem félnek a vihartól, mert tudják, hogy a vihar után a világ mindig tisztább lesz.

A boszorkány varázslatainak következményei

Egy alkalommal a boszorkány elűzte a nagy szárazságot egy különleges varázslattal. De nem minden varázslat sikerül úgy, ahogy szeretné. Egyszer túl sok esőt kért, és a folyó kilépett a medréből, elárasztva a mezőket. A falusiak mérgesek lettek, de a boszorkány segített mindenkinek takarítani és helyrehozni a károkat.

Barátság vagy ellenség: a boszorkány szerepe

Ekkor értették meg a gyerekek – és végül a felnőttek is –, hogy a boszorkány nem ellenség, hanem barát. Ő csak segíteni szeretne, még ha néha hibázik is. Anna így szólt hozzá:

– Aki segíteni akar, az jó barát. És mindenki hibázhat.

A végzetes éjszaka: amikor kitört a vihar

Egy éjszaka hatalmas vihar tört ki. A szél süvített, az eső patakokban ömlött, a villámok világították meg az eget. Mindenki a házában rejtőzött. De reggelre, amikor előbújtak, látták, hogy a vihar után gyönyörű szivárvány ívelt a falu fölé. A boszorkány ott állt a dombon, és mosolygott.

Tanulságok és örökség a viharfelhő boszorkányától

Anna és Marci tudták, hogy a boszorkány tanította meg nekik: minden viharnak oka van, és minden vihar után eljön a béke. És hogy nem a félelem, hanem a szeretet, a türelem és a segítőkészség az, ami összeköti az embereket. A boszorkány barát lett, akit sosem felejtettek el.

Így volt, igaz volt, ez volt a mese!

A A viharfelhő boszorkánya bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.