Egy szép, napsütéses reggelen Anna friss levegőt engedett be az ablakon, majd vidáman szólt: „Ma takarítani fogunk, Misi! Szeretném, ha mindig tiszta lenne a lakás, hogy egészségesek maradjunk.” Misi összeszűkült szemekkel figyelte Annát, amint az előszobából előhúzta a hangos rémséget: a porszívót. Misi szíve hevesen vert, ahogy a gép közelebb került.

„Ne félj, kicsi mackóm, csak egy kis zaj lesz!” mondta Anna kedvesen, de Misi már le is lapult a szőnyegre, és a kanapé mögé futott. Onnan kukucskált ki, csupán a fülei látszottak ki a kanapé mögül. Anna bekapcsolta a porszívót, és a szoba hirtelen megtelt morgással, zúgással. Misi úgy érezte, mintha egy hatalmas, morgó medve költözött volna a lakásba, aki mindent elszippant, ami az útjába kerül.

„Miért ilyen ijesztő ez a hang?” gondolkodott Misi. „Olyan, mintha valami veszélyes dolog közeledne! Pedig látom, hogy Anna nem fél tőle, sőt, még beszélget is vele!” Anna közben kedvesen szólongatta Misit: „Gyere elő, Misi, semmi bajod nem lesz!” De Misi inkább elbújt. Nem akart bátor lenni, inkább biztonságban maradt a rejtekhelyén.

Anna látta, hogy a maci nagyon fél, ezért leült a kanapéra, és halkan beszélni kezdett hozzá. „Tudod, Misi, amikor én kicsi voltam, a villámlástól féltem. De a nagymamám mindig azt mondta: minél többet látod és hallod, annál kevésbé lesz ijesztő.” Anna egy kis játékot vett elő, és a porszívó közelébe tette. „Nézd csak, játsszunk itt, és meglátod, hogy nincs mitől tartani.”

Misi előbújt, óvatosan lépkedett a játék felé. Anna közben csökkentette a porszívó hangját, és csak egy kis sarokban használta. „Látod, most már nem is olyan hangos!” mondta vidáman. Misi egy kicsit közelebb ment, majd gyorsan visszaugrott, amikor a porszívó egy nagyot szippantott.

„Még mindig félek,” suttogta Misi. „Nem baj,” válaszolta Anna, „próbáljuk meg holnap is, addig adok neked egy kis finomságot, ha közelebb merészkedsz.” Anna elővett egy kis párizsis falatkát, amit Misi nagyon szeretett. Misi óvatosan, de kíváncsian hajolt közelebb a porszívóhoz, miközben Anna jókedvűen bátorította: „Nagyon ügyes vagy! Nagyon sokat fejlődtél!”

A következő napokban Anna minden takarításnál előbb csak messziről, majd egyre közelebbről kapcsolta be a porszívót. Mindig volt egy kis jutalomfalat Misinek, ha közelebb merészkedett. „Látod, most már egész közel vagy hozzá!” tapsolt Anna örömében. Misi már nem rohant el az első zajnál, hanem kicsit kíváncsian figyelte, hogyan mozog a porszívó a szőnyegen. Egyszer még meg is érintette óvatosan a mancsával!

Egy nap, amikor Anna végezte a takarítást, Misi már olyan távolságban ült, hogy láthatta, a porszívó senkinek sem árt. Anna leült mellé, megsimogatta, és azt mondta: „Nagyon bátor vagy, Misi! Most már tudod, semmi sem olyan félelmetes, ha megismerjük.” Misi elégedetten dorombolt, és már nem is félt annyira. Sőt, amikor legközelebb Anna takarítani kezdett, Misi nem bújt el, hanem kíváncsian szemlélte a porszívót – és büszkén gondolta: „Most már én is igazi bátor maci vagyok!”

Így történt, hogy Misi, a barátságos maci, aki félt a porszívótól, végül megtanulta, hogy a félelem legyőzhető, különösen, ha segít nekünk valaki, akit szeretünk. A szeretet, a türelem és a kedvesség mindig segíthet, ha valami újtól vagy ismeretlentől félünk.

Így volt, igaz volt, tán mese volt!

A A maci, aki félt a porszívótól bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.

Volt egyszer egy kis cirmos cica, akit Mancinak hívtak. Mancika egy meleg, barátságos házban élt gazdájával, Marikával. Mancika nagyon szerette az ablakból figyelni a madarakat, játszani a színes pamutgombolyaggal, és lustálkodni a puha fotelben. Volt azonban valami, amitől Mancika nagyon félt: a zajos, morgó, hatalmas porszívó!

Egyszer Marika mamája így szólt: „Ideje kitakarítani, hiszen már sok a szöszmösz!” Mancika kíváncsian figyelte, ahogy Marika előveszi a szekrényből azt a különös, hosszú csöves gépet. Ekkor kezdődött minden: Mancika szíve hevesen vert, mert nem tudta, mi fog történni.

Az első találkozás: rettegés a zajos géptől

„Mi lehet ez a hangos dolog?” – gondolta Mancika, amikor Marika bekapcsolta a porszívót. A gép hirtelen hangosan búgni kezdett, mintha egy goromba sárkány lakott volna benne. Mancika egyszeriben felugrott, és elszaladt az ágy alá. Fülét hátracsapta, bajuszát megremegtette, és reszketve figyelte, ahogy a félelmetes gép közelít.

Marika aggódva nézett Mancikára. „Ne félj, kiscicám! Ez csak a porszívó, segít tisztán tartani a házat” – mondta kedvesen. De Mancika csak még jobban összegömbölyödött, és a szemét is becsukta, mintha attól a zaj is eltűnne.

Próbálkozások a félelem leküzdésére otthon

Marika nem szerette volna, hogy Mancika mindig megijedjen, amikor takarítania kell. Ezért kitalálta, hogy minden alkalommal, amikor bekapcsolja a porszívót, odatesz Mancika mellé egy kedvenc játékot vagy finom falatkát. „Nézd csak, Mancika, itt a piros egérkéd, most is veled lehet, amikor porszívózok!” – biztatta Marika.

Eleinte Mancika csak messziről figyelte a porszívót, de a finom falatok illata egyre közelebb csalogatta. Egyik nap már a szoba sarkában ülve nyalogatta a bajszát, miközben Marika takarított. „Látod, nem is olyan félelmetes!” – mosolygott Marika, és megsimogatta Mancika hátát, amikor végeztek.

Szakértői tippek a cica megnyugtatásához

Marika még a kedvenc állatorvosukat, Pista bácsit is megkérdezte. „Mit csináljak, ha Mancika ennyire fél a porszívótól?” – kérdezte.

Pista bácsi elmosolyodott. „Jól teszed, hogy türelmes vagy vele. Próbáld meg először csak a porszívót kitenni a szobába, hogy Mancika megszokja a látványát. Később kapcsold be a gépet, de ne mozgassad, csak hagyd, hogy a hangját hallja. Így lassan hozzászokhat a zajhoz, és nem fog annyira félni tőle.” Marika megfogadta a tanácsot, és minden alkalommal, amikor porszívózásra került sor, egy picit bátrabb lett Mancika is.

A bátor cica: amikor a porszívó már nem félelmetes

Napok, hetek teltek el. Mancika egyre közelebb merészkedett a porszívóhoz. Már nem futott el minden alkalommal, ha meghallotta a hangját. Egyik délután, amikor Marika takarított, Mancika csupán az asztal alá bújt, onnan figyelte a gépet. Marika megsimogatta Mancika fejét: „Nagyon büszke vagyok rád, kicsi cica! Látod, egyre bátrabb vagy!”

Aztán eljött az a nap is, amikor Mancika már csak a szőnyegen feküdt, és lustán figyelte, ahogy Marika kitakarít. Néha még egy-egy kíváncsi mancsa is közelebb merészkedett, megérintette a porszívócsövet, aztán gyorsan elkapta. Mancika már nem félt, mert megtanulta, hogy a porszívó nem bántja őt. A gazdája szeretete, türelme és bátorítása segítette, hogy legyőzze a félelmét.

Így hát Mancika megtanulta, hogy a félelmeket leküzdheti, ha kap elég szeretetet, megértést és egy kis időt. És persze, hogy a gazdik is sokat tehetnek azért, hogy kedvencük biztonságban érezze magát.

Így volt, igaz is volt, talán mese is volt. Mert minden félelem legyőzhető egy kis szeretettel és türelemmel!

A A cica, aki félte a porszívót bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.