Egyszer réges-régen, amikor a tél még varázslatosabb volt, mint ma, és az emberek a kandalló mellett meséket hallgattak, a Télapó még nem viselt piros kabátot. Volt neki egy nagy, szürke posztókabátja, amit a nagymamája varrt neki, és amit nagyon szeretett. De ez a kabát sokszor elázott a havazásban, és a gyerekek sem vették észre az erdő fehérségében.

Egy napon, amikor a karácsony már közeledett, Télapó elindult, hogy ajándékokat vigyen a gyerekeknek. Az erdőben járva egyszer csak megszólalt egy kis mókus.

– Jó napot, Télapó! – kiáltotta. – Alig vettelek észre ebben a szürke kabátban. Olyan vagy, mint egy nagy hókupac!

Télapó elmosolyodott, de elgondolkodott a mókus szavain. Vajon tényleg ilyen színtelen a kabátja? Ahogy továbbhaladt, egy vörösbegy szállt mellé.

– Télapó, próbálj ki valami élénkebbet! Az én tollaim is pirosak, így mindenki észrevesz!

Télapó megköszönte a tanácsot. Útközben egy idős anyóka kunyhójához ért, aki odabent varrt, és a tűz mellett piros anyagok hevertek.

– Szervusz, Télapó! – köszöntötte az anyóka. – Látom, megfáztál ebben a régi kabátban. Hadd varrjak neked valami melegebbet!

Télapó leült, mesélt neki a mókus és a vörösbegy szavairól, mire az anyóka felnevetett.

– Akkor legyen piros a kabátod! A piros a szeretet és a melegség színe, és karácsonykor ez mindennél fontosabb.

Így történt, hogy az anyóka varrt egy gyönyörű, piros kabátot puha szőrmegallérral, és a Télapó boldogan öltötte magára. Megígérte az anyókának, hogy minden évben visszatér hozzá egy bögre forró teára.

Hogyan vált a piros kabát a Télapó jelképévé?

Amikor Télapó először jelent meg új kabátjában a faluban, a gyerekek tátott szájjal nézték. Soha nem láttak még ilyen ragyogó, piros ruhát a fehér hó közepén! Minden gyermek mosolyogva futott hozzá, és még az erdei állatok is örömmel üdvözölték.

– Télapó, milyen gyönyörű a kabátod! – lelkendezett Lilla kislány.

– Köszönöm, Lilla, egy kedves anyóka varrta nekem. A piros kabát segít, hogy mindenki észrevegyen és örüljön, amikor érkezem.

A hír gyorsan terjedt, s mindenki arról beszélt, hogy Télapó új kabátja mennyire csodálatos. Azóta minden évben piros kabátban érkezik, hogy örömet hozzon mindenkinek.

A piros szín szimbolikája a karácsonyi ünnepkörben

A gyerekek nemcsak Télapó kabátját szerették meg, hanem a piros színt is. Az óvodákban piros papírfüzéreket készítettek, a házakban piros gyertyák égtek, és a karácsonyfa alatt is sok piros dísz ragyogott.

Egyik este Lilla édesanyja mesélte el, hogy a piros szín nemcsak szép, hanem jelentése is van.

– Tudod, Lilla, a piros a szeretet, az összetartozás és a melegség színe. Ezért olyan különleges, hogy Télapó is piros kabátot visel, mert ő mindenkit szeret a világon.

Híres ábrázolások: Télapó piros kabátban a médiában

Ahogy telt-múlt az idő, a Télapóról készült képeken, könyvekben és mesefilmekben mindenhol piros kabátban ábrázolták. A bolt kirakataiban, az újságok címlapján, sőt, még a televízióban is mindig piros kabátban mosolygott a Télapó.

Egy nap Lilla megkérdezte az óvodában:

– Miért nem látni Télapót más színű kabátban?

A tanító néni elmagyarázta:

– Mert a piros kabát a szeretet, a jóság és az ünnepesség jelképe lett. Az emberek mindenütt ezt szeretik a legjobban.

Miért szeretjük ma is a Télapó piros kabátját?

Azóta, hogy Télapónak piros kabátja van, minden karácsony egy kicsit melegebb, egy kicsit boldogabb. A piros kabát emlékeztet minket arra, hogy a szeretet, a figyelmesség és a jóság mindenkit összehoz.

Amikor decemberben kinézünk az ablakon, és megpillantjuk a hóesésben a piros kabátot, tudjuk, hogy a Télapó eljött, hogy örömet hozzon, és emlékeztessen minket: a szeretet a legnagyobb ajándék.

Így volt, igaz volt, talán mese is volt – de a szeretet, a jóság és a piros kabát örök.

A A Télapó piros kabátja bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.