Volt egyszer egy kisváros, amely a hegyek ölelésében született, ahol a tél minden évben puha, fehér takarót terített a házakra, utakra és fákra. Amikor elhalványult a nap, s az éjszaka csendje leereszkedett, a városka lakói már rég az álom birodalmában jártak. De ekkor, mikor mindenki aludni tért, valami különleges történt: a fagyos éj sötétjében a hópelyhek életre keltek, s titokzatos táncukba kezdtek.

Az egyik ilyen hideg éjszakán, amikor a hold fénye ezüstös csillogással festette meg a hóleplet, egy kisfiú, Marci még nem tudott elaludni. Hallotta, ahogy a hópelyhek susognak az ablaka előtt, s kíváncsian nézett ki a sötétbe. Ekkor halkan egy hang szólt hozzá:

– Ne félj, Marci! Csak mi vagyunk, a hópelyhek, és minden éjjel táncolni jövünk. Nézd csak, hogyan keringünk a szélben!

Marci nagy szemekkel bámulta, ahogy a hópihék pörögnek, forognak, lebegnek. Mintha mindegyiknek saját kis ruhája lenne, s a szél volna a karmesterük.

Hogyan születik meg a hópihék altatódala?

– Van egy titkunk – suttogta egy apró, csillogó hópihe, akit Marci Pihének nevezett el. – Minden éjjel, amikor az emberek alszanak, mi altatódalt énekelünk a városnak, hogy a gyerekek békésen álmodjanak.

– De hát hópelyhek nem tudnak énekelni! – nevetett Marci.

– De tudunk! – kuncogott Pihe. – Csak nagyon halkan, hogy csak azok hallják, akiknek igazán tiszta szívük van.

Marci kíváncsi lett, s kérte Pihét, hadd hallgassa meg a dalt. Ekkor a hópelyhek összegyűltek az ablakánál, s suttogni kezdtek. Nem voltak szavak, csak puha, selymes dallam, mint amikor anyukája simogatja a haját altatáskor.

A téli csönd és a hópihék dallamos harmóniája

Az egész város lágyan ringatózott a hópelyhek dalára. A fák meghajoltak, a tetők sóhajtottak, és a házak melegséggel teltek meg. Marci lassan érezte, hogy álmosodik, de még kérdezni akart valamit.

– Pihe, miért éneklitek az altatódalt?

– Mert szeretjük, ha az emberek boldogok és békések – felelte Pihe. – A mi küldetésünk, hogy jóságot és szeretetet hozzunk minden éjszakán. A mi dalunkban nincsenek rossz álmok, csak szép gondolatok és kedves érzések.

Marci elmosolyodott. Tudta, hogy most már nem kell félni a sötéttől, mert a hópelyhek mindig vigyáznak rá.

Altató mesék: mit tanulhatunk a hópihéktől?

Aznap éjjel Marci gyönyörűt álmodott. Álmában hópelyhekké változott, s együtt táncolt Pihével és a barátaival a város felett. Néha egy-egy hópehely megállt egy ablakpárkányon, és megcsiklandozta a bent alvó gyerekeket, hogy mosollyal ébredjenek. Máskor meg a hópelyhek összefogtak, hogy meleg takarót szőjenek egy kóbor cicának.

– Mindig segítsetek egymásnak, és szeressétek a világot! – súgta Pihe Marci fülébe. – A legkisebb jóság is csodát tehet.

A hópelyhek tánca lassan véget ért, de az altatódal még sokáig ott rezgett a levegőben. Mikor Marci reggel felébredt, az ablakpárkányán egy pici, csillogó hópehely pihent, mintha búcsút integetett volna neki.

A hópihék altatódalának varázslatos üzenete

A kisváros lakói sosem tudták, miért alszanak ott olyan nyugodtan a gyerekek, de Marci minden reggel boldogan köszöntötte a napot. Attól a téli éjszakától kezdve mindig tudta, ha figyelmesen hallgat a csendre, meghallhatja a hópelyhek titkos dallamát.

A hópihék tanították meg neki, hogy a szeretet és a jóság apró dolgokban is ott rejtőzhet, és néha elég egy halk dal vagy egy kedves mosoly, hogy valakinek szebbé váljon az álma.

Így volt, igaz volt, így volt a mese – vagy talán nem is volt, csak mesének volt ilyen szép.

A A hópihék altatódala bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.