Egyszer, egy gyönyörű, zöldellő mező szélén csillogóan kéklett egy tó. A tóban és körülötte rengeteg kecskebéka éldegélt, mind vidáman ugrándozva, brekegve és játszadozva. Azt mondták, hogy ezen a tavon minden évben választanak maguk közül egy királyt, aki vigyáz a békákra, és igazságosan vezeti őket.

A legenda szerint az első kecskebékakirályt egy varázslatos, ezüstszínű csillag választotta ki, amikor a legnagyobb vihar után sem félt segíteni a bajba jutottakat. Azóta a békák évről évre keresik azt, aki a legbátrabb, legkedvesebb és legigazságosabb közülük, hogy ő legyen a következő év királya.

Mitől különleges a kecskebékák uralkodója?

A kecskebékák uralkodója nem a legerősebb, nem is a leghangosabb béka. Ő az, aki mindenkit meghallgat. Egy reggel például, amikor a nádasban vita támadt két testvér között, a kis Zöldike panaszkodott:

– Király uram, a nővérem mindig elveszi a legnagyobb szúnyogot!

A király, Brekó bácsi odaugrott hozzájuk, és kedvesen így szólt:

– Zöldike, mi lenne, ha ma te választhatnál elsőként, de holnap adjuk meg a lehetőséget a nővérednek? Mindig jobb, ha megosztjuk, amink van.

Zöldike elgondolkodott, majd bólintott. Így hát a testvérek nevetve ugrándoztak tovább, s a békák körében nagy lett a béke.

A király szerepe a békaközösség életében

A tó partján minden este Brekó bácsi, a kecskebékák királya, körbejárta a nádast, hogy megbizonyosodjon róla, mindenki biztonságban van. Ha valaki bánatos volt, odaült mellé egy sáslevélre, és megkérdezte:

– Mi nyomja a kis szíved, barátom?

Így történt, hogy egyszer egy apró béka, Tücsi, félve bújt el a tavirózsa mögé.

– Király bácsi, félek a sötéttől, – suttogta.

Brekó bácsi mosolyogva felelt:

– Tudod, Tücsi, én is féltem régen. De ha összefogunk, világít nekünk a hold, és együtt bátrabbak vagyunk.

Ezzel minden este néhány béka Tücsivel együtt maradt, és együtt brekegtek, amíg el nem aludtak. Lassan Tücsi is megtanulta, hogy barátok között nem kell félni.

Hatalmi harcok és kihívások a tó partján

Nem telt el úgy nap, hogy ne akadt volna valami próbatétel. Egyik reggel a tavon nagy riadalom támadt. A békák között feltűnt egy új béka, Lóránt, aki azt szerette volna, ha ő lesz a király.

– Én gyorsabban ugrok mindenkinél! – kiáltotta Lóránt. – Engedjétek, hogy én vezesselek titeket!

A békák kíváncsian figyelték, ahogy Lóránt versenyezni hívta Brekó bácsit. Ám Brekó bácsi csak kedvesen mosolygott:

– Lóránt, a békakirály nem attól lesz jó uralkodó, hogy messzebbre ugrik vagy hangosabban brekeg. Inkább nézzük meg együtt, kinek tudunk ma segíteni a tavon.

Lóránt először duzzogott, de amikor látta, hogy Brekó bácsi mindenkin segít, odament hozzá, és megszólalt:

– Taníts engem is, hogy jobb béka lehessek!

Így lett Lórántból is kedves és segítőkész béka, a király jó barátja.

Hogyan változtatja meg a király a békák jövőjét?

Brekó bácsi uralkodása alatt a békák megtanulták, hogy a szeretet, a figyelmesség és a segítőkészség fontosabb, mint bármi más a világon. Megtanulták, hogy ha valaki elesik, együtt könnyebb felállni, ha valaki fél, együtt bátrabbak vagyunk.

A történet végére minden kis béka boldogabb lett, és amikor Brekó bácsi átadta a koronát a következő királynak, mindenki tudta, hogy a legfőbb varázslat a szívükben él: a jóság, a szeretet és az összetartozás. Ezért a tó partján minden évben újra és újra kiválasztják azt, aki legjobban tud szeretni.

Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt – de ilyen szép mese volt!

A A kecskebékák királya bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.