Volt egyszer egy kis cirmos cica, akit Mancinak hívtak. Mancika egy meleg, barátságos házban élt gazdájával, Marikával. Mancika nagyon szerette az ablakból figyelni a madarakat, játszani a színes pamutgombolyaggal, és lustálkodni a puha fotelben. Volt azonban valami, amitől Mancika nagyon félt: a zajos, morgó, hatalmas porszívó!

Egyszer Marika mamája így szólt: „Ideje kitakarítani, hiszen már sok a szöszmösz!” Mancika kíváncsian figyelte, ahogy Marika előveszi a szekrényből azt a különös, hosszú csöves gépet. Ekkor kezdődött minden: Mancika szíve hevesen vert, mert nem tudta, mi fog történni.

Az első találkozás: rettegés a zajos géptől

„Mi lehet ez a hangos dolog?” – gondolta Mancika, amikor Marika bekapcsolta a porszívót. A gép hirtelen hangosan búgni kezdett, mintha egy goromba sárkány lakott volna benne. Mancika egyszeriben felugrott, és elszaladt az ágy alá. Fülét hátracsapta, bajuszát megremegtette, és reszketve figyelte, ahogy a félelmetes gép közelít.

Marika aggódva nézett Mancikára. „Ne félj, kiscicám! Ez csak a porszívó, segít tisztán tartani a házat” – mondta kedvesen. De Mancika csak még jobban összegömbölyödött, és a szemét is becsukta, mintha attól a zaj is eltűnne.

Próbálkozások a félelem leküzdésére otthon

Marika nem szerette volna, hogy Mancika mindig megijedjen, amikor takarítania kell. Ezért kitalálta, hogy minden alkalommal, amikor bekapcsolja a porszívót, odatesz Mancika mellé egy kedvenc játékot vagy finom falatkát. „Nézd csak, Mancika, itt a piros egérkéd, most is veled lehet, amikor porszívózok!” – biztatta Marika.

Eleinte Mancika csak messziről figyelte a porszívót, de a finom falatok illata egyre közelebb csalogatta. Egyik nap már a szoba sarkában ülve nyalogatta a bajszát, miközben Marika takarított. „Látod, nem is olyan félelmetes!” – mosolygott Marika, és megsimogatta Mancika hátát, amikor végeztek.

Szakértői tippek a cica megnyugtatásához

Marika még a kedvenc állatorvosukat, Pista bácsit is megkérdezte. „Mit csináljak, ha Mancika ennyire fél a porszívótól?” – kérdezte.

Pista bácsi elmosolyodott. „Jól teszed, hogy türelmes vagy vele. Próbáld meg először csak a porszívót kitenni a szobába, hogy Mancika megszokja a látványát. Később kapcsold be a gépet, de ne mozgassad, csak hagyd, hogy a hangját hallja. Így lassan hozzászokhat a zajhoz, és nem fog annyira félni tőle.” Marika megfogadta a tanácsot, és minden alkalommal, amikor porszívózásra került sor, egy picit bátrabb lett Mancika is.

A bátor cica: amikor a porszívó már nem félelmetes

Napok, hetek teltek el. Mancika egyre közelebb merészkedett a porszívóhoz. Már nem futott el minden alkalommal, ha meghallotta a hangját. Egyik délután, amikor Marika takarított, Mancika csupán az asztal alá bújt, onnan figyelte a gépet. Marika megsimogatta Mancika fejét: „Nagyon büszke vagyok rád, kicsi cica! Látod, egyre bátrabb vagy!”

Aztán eljött az a nap is, amikor Mancika már csak a szőnyegen feküdt, és lustán figyelte, ahogy Marika kitakarít. Néha még egy-egy kíváncsi mancsa is közelebb merészkedett, megérintette a porszívócsövet, aztán gyorsan elkapta. Mancika már nem félt, mert megtanulta, hogy a porszívó nem bántja őt. A gazdája szeretete, türelme és bátorítása segítette, hogy legyőzze a félelmét.

Így hát Mancika megtanulta, hogy a félelmeket leküzdheti, ha kap elég szeretetet, megértést és egy kis időt. És persze, hogy a gazdik is sokat tehetnek azért, hogy kedvencük biztonságban érezze magát.

Így volt, igaz is volt, talán mese is volt. Mert minden félelem legyőzhető egy kis szeretettel és türelemmel!

A A cica, aki félte a porszívót bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.