Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas, zöldellő erdő közepén élt egy bölcs bagolycsalád. Őket mindenki csak így hívta: a Pünkösdi Baglyok. Az erdő állatai nagyon szerették őket, mert mindig igazságosan döntöttek a vitás ügyekben, és segítettek mindenkinek, aki bajba jutott. Az erdőben minden évben eljött a Pünkösd ünnepe, amikor a természet teljes pompájában ragyogott. Az állatok ilyenkor összegyűltek, hogy új pünkösdi királyt válasszanak maguknak. A választás nagy dolog volt, hiszen a pünkösdi király egy teljes napon át különleges tiszteletet kapott, s ő vezette a játékokat és a lakomát.

Baglyok a magyar néphagyományban és mondákban

A bagolycsaládból minden évben akadt egy bátor kis bagolyfióka, aki vállalta a próbát, hogy pünkösdi király lehessen. Az erdei mondák szerint a bagoly éles szemével és bölcsességével mindig rájött a legjobb megoldásra, ezért gyakran választották közülük a királyt.

Így volt ez azon a tavaszon is, amikor a legkisebb bagolyfióka, Bíborka, úgy döntött, hogy megpróbálja kiérdemelni a koronát. – Én szeretnék pünkösdi király lenni! – jelentette ki bátran.

– Nagyon bátor vagy, Bíborka – mondta az öreg bagoly, a nagypapa. – De tudod, a pünkösdi királynak nemcsak ügyesnek, hanem jószívűnek is kell lennie.

– Megpróbálom a legjobbat adni magamból, ígérem! – felelte Bíborka.

Érdekességek: miért pont bagoly a pünkösdi király?

A többi állat is kíváncsi volt, miért pont bagolyból lehet pünkösdi király. A sün mama egyszer megkérdezte az öreg baglyot:

– Mondd csak, miért mindig ti, baglyok vagytok a királyok ezen a napon?

Az öreg bagoly elmosolyodott.

– Azért, sün mama, mert a bagoly éjszaka is jól lát, mikor más alszik. Mi vigyázunk az erdőre, s ezért megbíznak bennünk. De a pünkösdi királyi cím mindenkié lehet, ha bátor, kedves, és segít a többieknek.

Legendás baglyok: híres történetek és alakok

Az erdőben sokat meséltek a régi, híres bagolykirályokról. Volt egyszer egy bagoly, akit Horkolynak hívtak, és az emberek azt mondták róla, hogy egy egész falut mentett meg, mikor vihar söpört végig a vidéken. Egy másik legendában a kis Böbi bagoly szerepelt, aki annyira jó szívű volt, hogy mindenkit összehozott az erdőben, még az egymással civakodó mókusokat is kibékítette.

Bíborka szívesen hallgatta a legendákat, és titokban azt kívánta, hogy egyszer róla is meséljenek majd az állatok. Eljött a nagy nap, és az erdő apraja-nagyja összegyűlt a tisztáson. Először ügyességi próbát tartottak: ki tud a legmagasabbra repülni? Bíborka kitartóan repült, de volt, aki magasabbra szállt. Aztán jött a találékonysági próba: ki tudja a leggyorsabban megtalálni az elrejtett diót? Az ügyes mókus nyerte ezt a fordulót.

Végül azonban egy kis vakond sírva szaladt a tisztásra.

– Segítsetek! Elveszett a testvérem, nem találom sehol! – sírt a kis vakond.

Bíborka meg sem gondolta, máris odaröppent.

– Ne félj, segítek megkeresni – mondta, és az éles szemeivel figyelte a földet. Kisvártatva egy fűcsomó alól halk hangot hallott. – Itt vagyok! – suttogta a vakondtestvér.

Bíborka óvatosan segített kibújni neki a csomóból, majd kézen fogva visszavitte a húgához.

Az állatok döbbenten figyelték, mennyire gondoskodó volt Bíborka.

– Látjátok – mondta az öreg bagoly –, ez a legfontosabb próbája a pünkösdi királynak: tud-e segíteni annak, aki bajban van?

A baglyok szimbolikája a modern pünkösdi ünnepen

Azóta is, amikor Pünkösd jön, az erdőben mindenki Bíborka történetét meséli. Büszkék rá, hogy a pünkösdi király nem a legerősebb vagy a legügyesebb, hanem a legjószívűbb lehet. Az emberek is szívesen gondolnak a bagolyra, aki a bölcsességet, a szeretetet és a bátorságot jelenti a pünkösdi ünnepen.

És ha egyszer a nyári erdőben csendben figyelsz, talán meghallod Bíborka lágy huhogását, amint a barátait vigyázza, s emlékeztet mindenkit arra, hogy a szeretet a legnagyobb királyság.

Itt a vége, fuss el véle! Így volt, talán igaz is volt, talán csak mese volt – de jóságból és szeretetből sosem elég!

A A baglyok pünkösdi királysága: legendák és érdekességek nyomában bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.