Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis család egy vidéki házban. Az ő házukban lakott egy puha, fehér foltos cica, akit Borzaska névre kereszteltek el. Borzaska minden reggel kíváncsian figyelte, hogyan készülődnek a gyerekek az óvodába, és hogy anyuka hogyan intézi a reggeli teendőket.

Egy szép májusi reggelen, Anyák napja közeledtével a két testvér, Lili és Gergő, titokban összedugták a fejüket.
– Gergő, szerinted mivel lephetnénk meg anyát Anyák napján? – suttogta Lili.
– Csináljunk valami különlegeset! De jó lenne, ha Borzaska is segítene! – válaszolta Gergő csillogó szemmel.

Borzaska érezte, hogy valami készül. Odaosont a gyerekekhez, és játékosan az ölébe kucorodott Lilinek.
– Nézd, mintha Borzaska is hallgatózna! – nevetett Lili.
– Akkor kérjük meg, hogy legyen benne ő is a meglepetésben! – mondta Gergő.

Így kezdődött a nagy anyák napi készülődés, ahol Borzaska lett a titkos segítség. Miközben a gyerekek rajzoltak, festettek, Borzaska a színes ceruzákat gurigatta, néha el is csent egy-egy fonalat vagy masnit. Egyik nap, amikor Lili virágokat rajzolt, Borzaska az asztalra ugrott, és a mancsával megérintette a rajzot, mintha azt mondaná:
– Ez igazán szép lesz!

A készülődés közben a gyerekek sokat nevettek. Gergő papírból vágott ki kicsi cicafejeket, amiket aztán a képeslapokra ragasztottak.
– Anyának biztos tetszeni fog, ha Borzaska is rajta van a meglepetésen! – mondta lelkesen.

Eljött az ünnep reggele. A gyerekek csendben kiosontak az ágyból, hogy elkészítsék az anyák napi reggelit. Borzaska szorosan követte őket, és amikor az anyuka kinyitotta a szemét, egy csésze kakaó, egy virágcsokor, egy rajzolt képeslap és egy doromboló cica várta az ágy szélén.

– Boldog Anyák Napját, anya! – kiáltottak fel egyszerre a gyerekek.

Az anyuka szemében könnyek csillantak meg, és mosolyogva simogatta meg Borzaska fejecskéjét is.
– Milyen aranyosak vagytok! És Borzaska is segített?
– Igen! Ő figyelt ránk, amikor készítettük a meglepetéseket! – mesélte Lili.

Délután a család kiment a kertbe játszani. Borzaska a gyerekekkel futkározott, labdát kergetett, néha meg-megbújt a bokorban, hogy aztán hirtelen előugorjon és megnevettessen mindenkit. A játék közben sok fotó is készült, ahol minden képen ott volt Borzaska, hol a gyerekek ölében, hol az anyuka mellett összegömbölyödve.

Este, vacsora után, Borzaska bebújt az anyuka ölébe, és halkan dorombolni kezdett.
– Borzaska, te vagy a legkedvesebb cicánk! – mondta az anyuka, és megsimogatta a cica bundáját.
– És a legjobb segítőnk is! – tette hozzá nevetve Gergő.

Így telt el ez a különleges nap, amikor nemcsak a gyerekek, hanem a házikedvenc is segített abban, hogy a szeretet és összetartozás ünnep legyen Anyák napja. Borzaska jelenléte minden pillanatot meghitté tett, és különleges varázst adott az együttlétnek.

A gyerekek este, lefekvéskor ezt suttogták:
– Jó éjt, Borzaska! Köszönjük, hogy velünk ünnepeltél!

Így volt, igaz volt, talán mégsem, de olyan szép mese volt!
A mese tanulsága, hogy a szeretet, az odafigyelés és az együtt töltött idő a legnagyobb ajándék, amit anyukánknak adhatunk – akár egy doromboló cica is segíthet abban, hogy szebbé tegyük az ünnepet.

A Anyák napi köszönet: hogyan segíthet a cica az ünneplésben bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.