Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli ország, melyet Burkus király igazgatott, aki jószívűségéről és bölcsességéről volt híres az egész világon. A királynak hosszú ideig nem volt felesége, s birodalma népe már régóta várta, mikor hoz végre menyasszonyt a palotába. Az udvarban mindenki suttogva találgatta, vajon ki lesz az a szerencsés leány, aki a királyné koronáját viselheti majd.

Burkus király nem akart akárkit feleségül venni: olyan társat keresett, aki nemcsak szép, hanem kedves és segítőkész is, aki szereti az embereket és az állatokat. Egy napon aztán elindult a hír messze földre, hogy Burkus király menyasszonyt választott magának: a szomszédos királyság jószívű és bátor hercegnője, Rózavirágné lett a kiválasztott. Az egész ország izgatottan készült a nagy eseményre: a király lakodalmára.

Az előkészületek: hogyan készültek a lakodalomra

A palota udvarán nagy volt a sürgés-forgás. A szakácsok finom ételeket főztek, a virágkötők illatos csokrokat készítettek, az inasok aranyszínű szalagokat aggattak mindenhová. A király maga is kivette a részét az előkészületekből: ellátogatott a falusiakhoz, hogy meghívja őket az ünnepségre.

– Szeretném, ha mindannyian ott lennétek – mondta mosolyogva az egyik falusi bácsinak. – A szeretet akkor az igazi, ha megosztjuk másokkal is!

A falusi gyerekek izgatottan susmorogtak: „Vajon milyen lesz a királyné? Kapunk majd mézeskalácsot a lakodalomban?” Az udvarmester mindent gondosan megszervezett, hogy a vendégek jól érezzék magukat, s hogy a palotában minden csillogjon-villogjon a nagy napra.

A nagy nap: a Burkus király esküvőjének menete

Elérkezett végre a várva várt nap. A palota kertjében csodaszép fehér sátrakat húztak fel, s a fák lombjai között színes lampionok lengedeztek a szélben. A vendégek már messziről hallották a muzsikusok vidám játékát, s a virágillat bejárta az egész palotát.

Rózavirágné gyönyörű ruhában, kezében illatos virágcsokorral lépett az oltárhoz. Burkus király boldogan fogadta menyasszonyát, s megfogták egymás kezét.

– Kedves Rózavirágné, ígérem, hogy mindig szeretettel fordulok hozzád, s segítek, ha bajban vagy – mondta a király.

– Én pedig ígérem, hogy veled együtt segítek mindenkinek, aki szükséget szenved – válaszolta Rózavirágné.

A vendégek tapsoltak és örömkönnyek csillogtak a szemükben, miközben a pár kimondta az igent. Ekkor egy kedves kismadár szállt le a vállukra, mintha csak áldását adná rájuk.

Lakodalmi ételek és hagyományok a Burkus udvarban

A lakodalmi vacsora illata messzire szállt. Az asztalokon friss cipók, mézes sütemények, sült almák és gyümölcslevek sorakoztak. Mindenki kedvére falatozhatott, senki sem maradt éhesen. A gyerekek különösen örültek a mézeskalács figuráknak, amelyeket maga a királyné díszített színes cukorgyöngyökkel.

Az étkezés után a zenészek vidám muzsikát játszottak, s fiatalok és öregek együtt táncoltak a kertben. A hagyomány szerint az ifjú pár közösen ültetett el egy rózsabokrot a palota kertjében, amely a szeretetüket jelképezte. Az öreg dajka eközben elmesélte a gyerekeknek, hogy aki igazán jószívű, annak mindig lesz, aki segít, és visszakapja a szeretetet.

A lakodalom utóélete és hatása a néphagyományban

A lakodalom még sokáig emlékezetes maradt. Aki ott volt, mind úgy emlegette: „Ilyen szép lakodalmat még nem látott a világ!” Azóta a Burkus király és Rózavirágné minden évben meghívta birodalmuk népét egy közös ünnepségre, ahol nemcsak ettek-ittak, hanem énekelték is a szeretet és jóság dalait.

A gyerekek megtanulták, hogy a szeretet a legnagyobb kincs, amit mindannyian adhatunk egymásnak. Ha valaki bajban van, jó szóval, segítő kézzel mindig ott lehetünk mellette. A Burkus király lakodalma meséje azóta is arra tanít, hogy legyünk jók, szeressük egymást, s osztozzunk az örömökben.

Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz sem volt, de ilyen szép mese mégiscsak megeshet!

A A Burkus király lakodalma bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.