Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy titokzatos varázspalota, amely magas hegyek között, csillogó erdők mélyén rejtőzött. Ebben a palotában lakott Aranka királynő, aki a jóság és szeretet uralkodója volt. A palota minden évben megrendezte az Álarcos Ünnepet, ahová messze földről hívták meg a kicsi és nagy vendégeket. Az ünnep egy régi történetre emlékeztetett: réges-régen egy kislány, Lili mentette meg a palotát egy szomorúságot hozó vihartól a szeretetével és kedvességével. Azóta minden évben álarcot húznak a vendégek, hogy megmutassák, a szív szépsége fontosabb, mint az arcé.

Előkészületek: hogyan készül a palota az eseményre

Az ünnep előtt Aranka királynő és hű segítője, Zselyke tündér, nagy izgalommal készülődtek. – Vajon idén is eljönnek a barátok az erdőből? – kérdezte izgatottan Zselyke.
– Biztosan, hiszen mindenki szereti ezt az alkalmat – válaszolta a királynő, miközben szivárványszínű szalagokat font a csillárokra.

A palota konyhájában már gőzölögtek az illatos sütemények. A kertészek virágokat ültettek a lépcsőkhöz, hogy minden vendégnek jókedve legyen, amikor megérkezik. A legkisebb manók is segítettek: aranyporral hintették be a padlót, a madarak pedig szerencsét hozó dalokat tanultak az ünnepre.

Pompás díszletek és jelmezek az álarcos bálon

Mikor eljött az este, csodás fények ragyogtak a palota ablakain. Minden vendég különleges álarcot viselt: volt, aki rózsaszín pillangónak öltözött, mások kék unikornisnak, vagy éppen csillogó csigának.
– Milyen szép vagy, Róka koma! – kiáltott fel az egyik őzike.
– Köszönöm! Te is pompás, aranysárga napraforgó lettél! – nevetett vissza Róka.

A csarnokban vidám muzsika szólt, mindenki táncolt, még a mogorva bagoly is mosolygott. A gyerekek hangos kacagása betöltötte a termet, és minden sarokban meglepetés várt: titkos ajtók nyíltak, amelyeken át el lehetett jutni a csodák szobájába, ahol varázslatos illatok és mesés játékok várták az ünneplőket.

Varázslatos pillanatok: a legemlékezetesebb események

Az este csúcspontján Aranka királynő egy kicsi, félénk egérkét vett észre a sarokban. – Gyere csak, Cirmi, ne félj! – hívta magához kedvesen.
– Én nem tudok szépen táncolni, és a jelmezem is egyszerű – pironkodott Cirmi.
– Az számít, mi van a szívedben, nem az, amit viselsz! – mosolygott rá a királynő, és kézen fogta az egérkét.

Egyszer csak varázslat történt: Cirmi szeretete és bátorsága csillagként ragyogott fel a teremben, mindenki tapsolt, és Cirmi volt az este legfényesebb csillaga.
– Látjátok? – szólalt meg Aranka királynő. – A szeretet és a jóság minden álarcon átragyog!

A bál végén mindenki megosztott egy apró jótettet. Volt, aki megölelte a barátját, más egy szelet süteményt adott egy szomorú manónak. Ezek a kis dolgok tették igazán varázslatossá az ünnepet.

Az ünnep hatása: hagyományok és új szokások

Azóta, ha eljön az álarcos ünnep ideje, mindenki izgatottan készülődik. A palotában már hagyomány, hogy a legszebb álarc a kedvesség, és a legfontosabb tánclépés a barátság.
A gyerekek is megtanulták: nem az számít, hogy milyen ruhát viselnek, hanem hogy hogyan bánnak másokkal. A palota vendégei hazaérve új szokásokat vezettek be: minden nap tettek valami apró jót, és mindenkinek meséltek az álarcos ünnepről.

Így hát a varázspalota álarcos ünnepe minden évben emlékeztet mindenkit arra, hogy a szeretet és a jóság mindennél fontosabb. És tudjátok mit? Ezért boldogabb ott mindenki, mint bárhol a világon.

Így volt, igaz is, mese is, talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese volt!

A A varázspalota álarcos ünnepe bejegyzés először Mese gyerekeknek-én jelent meg.